Spiritual balm at all times

Mikor eljön dicsőségében az Emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján. 32Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. 33A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai!
Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot, 35mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, 36mezítelen és fölruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok,
börtönben voltam és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna? 38Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna? 40A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Azután így szól a balján állókhoz: 41Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült, 42mert éheztem, de ennem nem adtatok, szomjaztam, de innom nem adtatok, 43vándor voltam, de be nem fogadtatok, mezítelen, de föl nem ruháztatok, beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek. 44Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked? 45Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek. 46Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre. / Mát. 25,31-46 /

A húshagyó vasárnap abból származik, hogy a mai nap az utolsó a húsvét ünnepéig, amelyen utoljára ehetünk húst. A húsételeket inenntől már „el kell hagyni”, azért húshagyó.
Az evangélium az utolsó ítéletről szól. „Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk”. / Róm 14,10/   Az utolsó ítéletet Krisztus, az Emberfia tartja. Az utolsó ítéleten minden ember, minden nép jelen lesz, s megtörténik a jók és rosszak szétválasztása. Isten az embert örök boldogságra teremtette, ezért mondja a jóknak: jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Figyelemre méltó, hogy Jézus az irgalmasság testi cselekedetei alapján ítéli meg az embereket, mert a hit a szeretetben nyilvánul meg. „Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és ő megfizeti a jótéteményét.” / Péld 19,17/
A jutalomról így ír szent Pál: „Szem nem látta, fül nem hallotta, ember szívébe fel nem hatolt, amit Isten készített azoknak, akik őt szeretik” A mennyországi jutalomnak a legnagyobb fokát színről színre való látása és bírása jelenti.
Azután így szól a balján állókhoz: „Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült” Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra. / Jn 5,29/
Ismerős a keleti tanító történet. Hogyan néz ki a pokol? Hatalmas tűz középen, fölötte óriási kondér, tele finom étellel. Körben emberek. Dühösek, éhesek, indulatosak. Mert hiába ott a finom étel, a kezükben lévő kanál bár bele ér a kondérba, de nyele olyan forró, hogy mire a szájukhoz emelhetnék, összeégeti a kezüket és kilöttyen belőle az étel. Hogyan néz ki a mennyország? Ugyanígy. Nagy tűz, finom étel, forró nyelű kanalak. Mégis mindenki derűs, jóllakott. Mert meg sem próbálják a saját szájukhoz emelni a kanalat. Mindenki azt eteti, akinek a szájához elér a kanala. De ezt nem ott tanulták meg, hanem a földön gyakorolták, amikor másokkal jót tettek. Mi is itt tanuljuk meg az örök élethez szükséges tulajdonságokat.
Ezen a napon az Úr Jézus Krisztusnak második eljövetelére és részrehajlás nélküli ítéletére gondolunk: Midőn majd leülsz, mindenség Bírája, hogy megítéld a földet, méltass engem is arra, hogy hívó szavadat halljam: „Jöjjetek!”

Az első halottak szombatja vezeti be ezt a vasárnapot. A keleti egyház a húsvétot előkészítő nagyböjtben emlékezik meg az elhunytakról és a pünkösd előtti szombaton. A feltámadás és a Szentlélek fényében nézzük elhunyt szeretteinket, gondoljuk át saját elmúlásunkat. A halál nem megsemmisítő, hanem szétválasztó esemény.  Pásztorként választja szét a lelkileg egészségeseket és betegeket. Nem az számít az ítéleten, hogy mi voltál, hanem, hogy ki voltál. Mitől jók a jók? Attól, hogy tevékenyen gyakorolták a szeretetet. Krisztust szeretve élőkkel és holtakkal el nem múló kapcsolatot építünk. A halottakért mondott ima hitünk fontos része, az egyház szeretetének jövőbe nyúló karja.
Jézus Krisztus úgy hat ránk, mint a vasra a mágnes. A fát nem tudja vonzani. Isten a szeretet. Azt tudja vonzani, akiben van szeretet. Akiben nincs, az lenn marad. Így válik ketté a világ az ítéletkor. Isten szeretete, mely a mi Isten és emberszeretetünkbe kapaszkodik.
Az ítéletben Isten igazsága véglegesen helyére tesz minden igazságot és igazságtalanságot. Sokan tesznek az Isten igazsága mellé kérdőjelet ma is. A Sátán is ezt tette Évával. Az üdvözülés alapja: Isten igazságának megismerése és aszerint való élet. „Ha a te törvényed nem lett volna elmélkedésem, talán már elvesztem volna lealáztatásomban!”- mondja a zsoltár. Szent János írja: „Amint az éhes ember nem tud nem gondolni a kenyérre, az, aki üdvözülni akar – nem tud nem gondolni az ítéletre és a halálra.”
Az evangélium üzenete az is, hogy vannak a halálon átnyúló kapcsolatok. Ezeket a hit és a szeretet élteti. Nem vész el semmi nyomtalanul, amiben szeretet van. A keresztény ember mértéktartó gyásza és fájdalma ennek a biztos tudatával magyarázható. A keresztény szeretet áthatol a halálon. A másvilágon is van ereje. Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi testvéreinket. A ki nem szereti az ő testvéreit, a halálban marad. /1 Ján. 3,14/
Az imádság nagyhatalom. Ezért merünk még az ismeretlenekért is imádkozni. A váratlanul elhunytakért is. De imánk, szeretetünk párosuljon mindig önzetlenséggel és szerénységgel. Érdemes tanulni a jóktól. Nem dicsekszenek jóságukkal az ítéleten. A keresztény nagyképűség helyett a keresztény szerénységet üzeni az ítélet evangéliuma.
Ha valakinek nem elegendő az atya megbocsátó szeretete arra, hogy felkeljen, és bánatot tartson – ld. Tékozló Fiú története -, azt gondolkodtassa el az ítélet ténye, mércéje és véglegessége.

Szöveg: Zolcsák István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye