…„Hogy őrizze meg Isten”…

Amikor az Istenszülő Szűz Máriához a könyörgő ájtatosságot végezzük, különösen megérint a falunkért mondott könyörgés.

„Őrizze meg Isten ezt a községet és vidéket az éhségtől, mirigyhaláltól, földrengéstől, vízáradástól, jégveréstől, tűzvésztől, háborútól, idegenek betörésétől és minden belvillongástól˝

Ilyenkor megjelennek előttem a történelemkönyvekből ismert vagy szüleim által elmesélt falunkat érintő tragédiák. A történelem folyamán Timár község többszöri elnéptelenedése, újratelepítése a Rákóczi-szabadságharc után, a II. világháború falunkat érintő tragédiái, a frontvonal miatti „menekülés˝, természeti csapások, az 50-es évek során megélt belvillongások.

Mindennapi kérő imáinak egyik fohásza a fent említett könyörgés községünkért.

A múltban igen vallásos falu volt az a közösség. Zömében görögkatolikusok, római katolikusok lakták, majd a XX. század végén Kárpátaljáról, Partiumból, Erdélyből református vallású hívek is betelepedtek.

Őseinknek nagyon fontos volt, hogy Isten tiszteletét, szeretetét jelképekkel is kifejezzék, tudva, hogy tiszteletük Istenre száll vissza. Nálunk a legtiszteletreméltóbb szimbólum a kereszt, mely hitünk központjában helyezkedik el, s az ember védelmének bizonyítéka.

Községünkben a történelem folyamán tizenegy különféle szándékra állítottak keresztet istenfélő őseink (három római katolikus rítusú szobor korpusszal, valamint nyolc ikonos kereszttel).

Ezek különféle szándékra – hálaadó, dicsőítő fogadalmi, holtak emlékére – elhelyezett temetői, falu határát jelző útszéli keresztek.

Az idők folyamán az elkopott jelképeinket folyamatosan felújíttatjuk. Így került sor a napokban a Szabolcs felőli útmenti kereszt felújítására a hívők adományaiból. Azt már nem tudjuk, hogy állíttatója, Riczu Sándor milyen szándékra és mikor készítette, de azt igen, hogy ez a község határát jelző és a timári gazdák földjeire néző egyik legfontosabb védelmi szimbólumunk, mely nemcsak az utat, hanem az erkölcsi utat is mutatja az erre járóknak. Emellet a hívő emberek keresztvetéssel, kalapleemeléssel, a parasztember munkába menet áldást kérve, hazafelé jövet köszöntő fohásszal ment el.

A távolból hazaérkezők egy hálaimával köszöntötték, hogy Isten hazavezette őket.

Hazánkban sajnos egyre kevesebb a vallását élő hittel gyakorló ember. Az egyházközségünknek a pappal és a hívekkel együtt missziós tevékenységet kell végezni, hitünk továbbadására, példamutatással, tanúságtétellel Isten mellett.

Ennek egy felemelő példája volt november 1-jén az Ábel kormányzó atya által vezetett körmeneten való részvétel, mely az útszéli kereszt megáldásához vezetett.

A nagy mindenszenteki forgalomban fegyelmezetten, áhítattal énekelve vonultunk a kereszt és a lobogók alatt.

Remélem, az autóban ülők lelkét is megérintette ez a hitvallás.

A kereszt mellett megemlékeztünk elhunytjainkról, kérve Istentől nekik bűnbocsánatot és boldog nyugalmat. Felejthetetlen és meghatározó lelki élményt kaptunk a keresztet megáldó, prédikációjában tanító Ábel kormányzó atyától.

A szertartás után tovább ünnepeltünk a közös szeretetlakoma mellett még nem sajnálta idejét, meghallgatni a rakamazi és timári hívek kéréseit, problémáit.

Köszönjük kormányzó atya értünk való munkálkodását, imáit és áldását. Isten tartsa meg köztünk szeretetben, egészségben, hosszú életben! Kívánjuk, hogy szolgálata sok hívet vezessen el a Mennyei Atyához.

Nyíregyházi Egyházmegye