Spiritual balm within the season of Lent

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. február 15. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1379 napja íródott

„Én vagyok az Úr, a te Istened” (MTörv5,6) – Mi mindnyájan Isten szolgái vagyunk. Ha olykor érezzük is magunk fölött Isten szigorúságát, de még inkább érezzük az Uralkodónak atyai gondoskodását és szeretetét. Isten tulajdonai vagyunk: ez a gondolat és tudat töltsön el örömmel és nyugodtsággal mindnyájunkat. A legnagyobb Úréi vagyunk.

Istennek első, hosszan hangzó parancsát, vallásos könyveinkben lerövidítve így találjuk: Én vagyok a te Urad, Istened! Ez a legfontosabb isteni kijelentés az ember számára. Vallási könyveink ehhez még hozzáfűzik Jézus mondását: „Uradat, Istenedet imádjad, és csak Neki szolgálj!” (Mt 4,10) Ezzel a kijelentéssel űzte el utoljára Magától a csábító ördögöt.

Én vagyok a te Urad, Istened! – nyilatkoztatja ki Isten. Ebben a parancsban Isten részéről benne van minden. Az első parancsban az Atya kijelenti a világnak, hogy ő az egyedüli Isten. Rajta kívül más isten nincs. Istent szemünk nem látja, más érzékszervünkkel sem tapasztalhatjuk meg őt. Azért akarta népével különleges módon megéreztetni, hogy milyen Isten ő: rendkívüli jelenségek kíséretében szállott alá a Sínai hegyre; félelmetes volt megjelenése. Ezzel mutatta meg népének, hogy ő nem olyan élettelen, erőtlen, tehetetlen Isten, mint az egyiptomiak, vagy más népek bálványistenei. Tud az emberekhez beszélni, tud bennük félelmet kelteni, tud csodákat tenni. A zsoltárból később megtanulják róla: „Istenünk az égben és a földön mindent végbe vitt, amit csak akart.” (Zsolt 113) Első parancsával Isten megköveteli népétől, hogy egyedül csak benne higgyenek, mint igaz Istenben, és engedelmeskedjenek Neki, ami a hitből következik.

A sok, ember-csinálta, hamis isten korában, jó a mai embereknek is figyelembe venni, hogy olyan hatalmas, csodatevő Isten nincs más, csak a mi Istenünk.

Ő az első parancs kihirdetésével, úgy jelentette ki magát népének, mint a nép egyedüli ura. A nép akkor alávetettségben élt hosszú ideig. Földi urának: az egyiptomi fáraónak volt rabszolgaserege. Ezt az alávetettséget a fáraó alaposan kihasználta. Uralkodói mivoltát nagyon éreztette a zsidóság fölött. Az Egyiptomból való kivonulás után ezen a téren nagyon megváltozott a helyzet.» Én vagyok a te Urad, Istened! – hallották Istentől. Én, az Isten, vettem át a fáraó kezéből az uralkodást. Ezután mindnyájan nekem lesztek alattvalóim!« A villámlás, a mennydörgés, a földrengés, amelyek között Isten leszállt a hegyre, alkalmasak voltak Isten uralkodói mivoltának bemutatására. Az egyiptomi fáraó minden pompájával, de minden szigorúságával sem tudta úgy megfélemlíteni a népet, mint a láthatatlan Isten ezekkel a jelenségekkel. A félelmetes jelenségek után azonban Isten jóságos vonásait is megtapasztalták.

Mi is mindnyájan Isten szolgái vagyunk. Ha olykor érezzük magunk fölött Isten szigorúságát, de még inkább érezzük az Uralkodónak atyai gondoskodását és szeretetét.

Én vagyok a te Urad, Istened! – jelentette ki Isten az emberek előtt. Ezzel a kijelentéssel közölni akarta, hogy a népet ezután saját tulajdonának tartja. A nép életét ezután saját kezűleg akarja irányítani. Törődött ő velük eddig is Egyiptomban. Nem engedte, hogy az utóbbi századok alatt az ellenséges erők kiirtsák őket. Isten a nép további sorsát kezébe vette. A rabságból, az elnyomatásból a szabadságra kívánja őket átvinni: a tejjel-mézzel folyó földre, az ősatyáknak esküvel megígért földre, az Ígéret földjére kívánja őket bevezetni. Otthont akar nekik adni, saját otthont. Mint uralkodó, uralkodói jogait érvényesíteni fogja fölöttük. Kétféle módon kíván rajtuk uralkodni: erővel és bosszúállással. Irgalmassággal azok iránt, akik őt szeretik, Neki engedelmeskednek, de bosszúállással azok iránt, akik őt gyűlölik, Neki ellenszegülnek. A választás a néptől függ, szabadon választhatnak.

Mi keresztény emberek nem is egy címen, de Isten tulajdonai vagyunk. Ez a gondolat és tudat töltsön el örömmel és nyugodtsággal mindnyájunkat. A legnagyobb Úréi vagyunk.

Isten parancsának kihirdetése után még kb. 1200 évig olvassuk Isten választott népének történetét a Bibliában. Jó vagy rossz sorsban, szabadságban, vagy rabságban élt, ahogyan megtartotta Isten első parancsát. Ezzel példa volt minden nép számára, és példa lehet a mai ember számára is.

Lakatos László

(Forrás: Lakatos László atya kereskedelmi forgalomban még nem lévő Útravaló minden napra című kiadványa)

Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel: