Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 13. | Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. február 27. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1378 napja íródott

Amíg a keresztény ember él, addig életében mindig „ma” van. Mindennap újra kezdheti Istennel életét, hittel és jó cselekedetekkel munkálkodva. Az ilyen keresztény életében a „ma” mindig a kegyelem napja, az irgalom és bűnbocsánat napja, amelyet Jézus Krisztus érdemeiért kapunk meg akár mindennap is.

Ti keménynyakúak! – ezzel a kifejezéssel dorgálta Szent István első vértanú a főtanácsban ellene összegyülekezett ellenfeleit. A kifejezéssel nem a testi nyakuk keménységéről akart említést tenni. Inkább szellemi értelemben, keménységüket és megátalkodottságukat akarta érzékeltetni, amellyel Jézus Evangéliumával szemben viselkedtek. Szent Pál ma azért tanít, hogy Isten új népénél ilyen elő ne forduljon.

„Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől, ehelyett lelkesítsétek egymást mindennap, amíg a „ma” tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn. Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk. Azt mondja ugyanis: Ha ma majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek. Kik voltak, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde mind olyanok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból?” Zsid 3,12-16

Az apostol a figyelmeztetés szavával fordul annak a közösségnek tagjaihoz, akikhez a levelet írta. Testvéreknek nevezi őket, hogy miért, később kiderül. Arra kér, óvakodjanak, hogy a „hitetlenség gonosz szíve” nehogy meglegyen valakiben. Mi ez a szív? Lelki magatartás, amely az embert keménnyé, elégedetlenné teszi valami iránt. Mivel itt Istenről van szó, keménységet, megátalkodottságot jelent vele szemben, amely azt eredményezheti, hogy egy megkeresztelt ember elfordul az élő Istentől. Aki ebbe a bűnbe beleesik, megszakítja azt az új közösséget, amely a keresztség által Isten és az ember között kezdődött. Felmondja egyben a közösséget Krisztussal, akivel titokzatosan meghalt és eltemetkezett. Ugyanakkor elszakad az üdvösségnek attól a közösségétől, amely Istennek a mennyei nyugalmára hivatalos. Az elszigetelődés annak a sorsa, aki azt a bizalmat, amelyet neki a hit kezdetben adott, nem tudja megtartani.

Az Istentől való elfordulásra egyes időkben különösen nagy a csábítás. Mi azonban továbbra is Isten szavára hallgatunk, és hozzá hűségesek vagyunk.

Szent Pál most felvázolja azt, ahogyan a közösség tagjainak viselkedniük kell egymás iránt. A „testvérek” kifejezéssel azt akarja érzékeltetni, hogy az egyházi közösségben nem egymásnak idegenek vannak, hanem lelki testvérek. Meg kell lenni bennük annak a szent kötelezettségnek, hogy figyeljenek egymásra. Különösen azokkal törődjenek, akik Isten szavát nem akarják már meghallgatni, akiknél a hitehagyás veszélyét látják. A figyelem után azt kéri, hogy intsék egymást mindennap az előhaladásra, az állhatatosságra, amíg „ma” van. Ezt a kifejezést a 94. zsoltárból kölcsönözte Szent Pál. A „ma” kifejezés a kegyelemnek és üdvösségnek az idejét jelenti, amíg az élet tart. Az apostol végül az okot is megmondja, hogy mindezt miért kéri. Krisztus társai vagyunk mindenben, amit ő nekünk ígért és adott. Mindezek akkor valósulnak majd meg, ha azon az alapon, amit Krisztus megkezdett bennünk, szilárdan megmaradunk.

Legalább családunk tagjaira legyünk figyelmesek, hogy mindnyájan kitartóan hallgassák Isten szavát, és életükben tettekre váltsák azokat.

Mai utolsó szavaiban Szent Pál a 94. zsoltárt idézi Isten népének vándorlására emlékeztetve. „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint abban a bosszantásban.” Mózes 2. könyve számol be arról, hogy Isten megígérte népének az Ígéret földjét, ha hisznek benne és megtartják parancsait. A nép azonban megkeményítette szívét, és hitetlenséggel bosszantotta Istent (Kiv 17,2-7). Az apostol azért idézi a történetet, mert ez a „mának” is szól. Az mindig időszerű, amit a Szentlélek „akkor” mondott. Voltak „akkor” emberek, akik hallották Istent, és bosszantották őt hitetlenséggel. De nem mind volt ilyen, akik akkor Egyiptomból Mózessel kivonultak. Hívő kivételesek akkor is voltak. Szent Pál ezt leírva arra figyelmezteti olvasóit, hogy amint „akkor” voltak kivételesek, legyen „most” is úgy, köztük, a közösségben. Legyenek kivételesek, akik hisznek Isten szavának, állhatatosak és kitartóak maradnak benne.

Hívő elődök és kortársak, hitetlen elődök és kortársak mindig voltak, vannak és lesznek. Mi inkább a hívőkhöz csatlakozzunk, mert nem akárkinek, hanem Istennek hiszünk.

Amíg a keresztény ember él, addig életében mindig „ma” van. Mindennap újra kezdheti Istennel életét, hittel és jó cselekedetekkel munkálkodva. Az ilyen keresztény életében a „ma” mindig a kegyelem napja, az irgalom és bűnbocsánat napja, amelyet Jézus Krisztus érdemeiért kapunk meg akár mindennap is.

Lakatos László

Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel: