Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 14. | Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. február 28. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1417 napja íródott

Istenen kívül a világban minden tökéletlen, változó és mulandó. Isten azonban, Fiával együtt örök és változhatatlan. Ez a Fiú jön majd a világért szenvedni, hogy amint a világ megteremtése isteni mű volt, a bűnbe esett világ megváltásának és helyrehozatalának is isteni műnek kell lennie. Isten az ő képére teremtette az embert. A bűnbe esett embert nem hagyta magára, de Istennek kellett a világra jönni, hogy a képet helyreállítsa. Így nézzem és becsüljem magamat, az embert.

Minden nap közelebb jutunk ahhoz a naphoz, amelyen Jézus Krisztus kereszthalálát ünnepli meg a keresztény világ. Egy kereszten meghaló ember kétezer évvel ezelőtt nem volt különös esemény. Ez a halál gyakori büntetés volt. Amit azonban szent Pál tanít ma erről a Jézusról, az elgondolkoztató és térdre kényszerít. Olyat látunk meg róla, ami a legnagyobb csodálatra késztet.

„Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája. Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha. Akár a köntöst, úgy göngyölöd össze őket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget. Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet? Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.

Mi Krisztushoz tartozunk. Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük. Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését, hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek.” Zsid 1,10-2,3

Az apostol a 101. zsoltár utolsó verseivel kezdi tanítását. Talán a babiloni fogság idején, a szorongatások között fordult vele az ember az eget és földet teremtő Istenhez. Isten a világ nagy változásai között örök és változhatatlan. Szent Pál a zsoltár szavait a Szentlélek irányítására Jézus Krisztusra, a Fiúra, a megdicsőült Messiásra vonatkoztatja. Ezzel őt olyan Istennek tartja, mint az Atyát. A Fiú az Atyával együtt részt vett, társa volt Atyjának a világ teremtésében. Jézus, a Fiú, mint Isten, akkor is létezett az Atyával, amikor még nem volt idő. Ő kezdetnélküli. Ezért ő örök és nem változhat. Istenen kívül a világban minden tökéletlen és változó és mulandó. Isten azonban, Fiával együtt örök és változhatatlan. Ez a Fiú jön majd a világért szenvedni, hogy amint a világ megteremtése isteni mű volt, a bűnbe esett világ megváltásának és helyrehozatalának is isteni műnek kell lennie.

Isten az ő képére teremtette az embert. A bűnbe esett embert nem hagyta magára, de Istennek kellett a világra jönni, hogy a képet helyreállítsa. Így nézzem és becsüljem magamat, az embert.

Szent Pál, tovább folytatva Jézusnak, a Fiúnak kiválóságát, összehasonlítja őt az angyalokkal. Talán ezt is szükségesnek látta az akkori körülmények között? Istennek kiváló, az embereknél kiválóbb teremtményei az angyalok, de csak teremtmények. Isten egyik angyalhoz sem intézte a zsidók szemében is messiásinak tartott 109. zsoltár szavait: Ülj, az én jobbom felöl, azaz: átruházom rád isteni hatalmamat. Uralkodjál ezzel a hatalommal, amíg minden ellenségedet meghódítom, és annak a kornak szokása szerint lábad fogja fejüket taposni, úgy állsz rajtuk, mint egy zsámolyon. Az angyalokat nem uralkodásra teremtette Isten, amint a Fiú uralkodik, hanem szolgálatra. Azokat az embereket kell szolgálniuk, segíteniük céljuk elnyerésében, akik az üdvösségre törekszenek. A Fiú, Jézus Krisztus, kiválóbb az angyaloknál, hiszen Isten, és nem teremtmény, minden teremtménynek Ura, és nem szolga.

Ha Jézus Krisztus minden teremtmény Ura, akkor számunkra is az. Mi pedig örüljünk lélekben, hogy a mi Urunk valóságos Isten.

Szent Pál most mindezekből levonja a következtetéseket a keresztény nép számára. Mivel keresztény hitünk szerzője Jézus, az Isten Fia, a mindenen uralkodó Isten, annál szorgalmasabban és jobban kell figyelnünk arra, amit Jézus nekünk mondott. Az ószövetségi Törvényt Isten angyalok közvetítésével hirdette ki választott népének. Olyan tekintélyű törvény volt, hogy minden ellene való engedetlenség elnyerte az érte kiszabott büntetést: a legenyhébb büntetéstől a nyilvános kivégzésig. Az Újszövetség törvényét, amelyet az apostol nagy üdvösségnek nevez, először maga Isten Fia hirdette ki, aztán azok folytatták terjesztését, akik az ő szem- és fültanúi voltak. Aki ezt nem veszi figyelembe, hogyan menekülhetne meg? - kérdezi az apostol. Ennek megtartása által a nagy üdvösségnek bennünk olyan ereje lesz, hogy az ember megmenekülhet Isten haragjától.

Mi tudjuk, hogy újszövetségi hitünk szent tanítása honnan származik. Nekünk ezek után az a kötelességünk, hogy üdvösségünk miatt hűségesen megtartsuk Jézus törvényeit.

A nagyböjt végén, a szenvedés hetében, különösen nagypénteken látjuk lelki szemeink előtt az értünk szenvedő és bűneinkért meghaló Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát, a világ teremtőjét, az angyalok és minden teremtmény urát. Őt ilyen helyzetben látva, könnyebb lesz kimondani a százados vallomását: Valóban Isten Fia volt ez!

Lakatos László

Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel: