Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 20. | Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. március 6. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1378 napja íródott

„Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.” Zsid 10,32-37 A helyes keresztény úton járókat, a krisztusi embereket minden időben érték méltatlanságok. Ezeket lehetetlen kikerülni. Ez a „jobb” úton való járással jár. Emlékezzünk arra, hogy milyen jutalmat ígért nekünk Jézus az állhatatosságért, a buzgó keresztény életért és szavainak megtartásáért.

A Szentírásban többször olvasunk felszólítást arra, hogy Isten népe emlékezzék. Emlékezni lehet és kell a már eltelt időre, valamilyen elmúlt eseményre. Lehet, hogy az emlékezésekben az ember meglát valami olyat, amire akkor nem is gondolt. Az emlékezésből lehet tanulságot meríteni a jelenre, de lehet bátorítást és biztatást is a jövőre. Szent Pál is emlékezésre buzdít tanításában:

Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki, s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek. Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van. Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet. Zsid 10,32-37

A levél szerzője, Szent Pál, mint egy jó lelkipásztor szól a közösséghez. Emlékezzenek vissza a régi napokra, amelyekben „megvilágosodtak”, azaz a keresztség által a keresztény egyházba kerültek. Az igehirdetők megvilágosították előttük a régi tévelygés helytelen útját, és világossá tették előttük, hogy mi az Isten igazi útja. Vissza kell emlékezniük, hogy azokban az időkben, mint újonnan megtértek, minden áldozatra készek voltak a keresztény hitért. A megpróbáltatásokban nemsokára részük lett. Szenvedésben és küzdelemben volt részük a hitetlenektől, amint Jézus előre megjövendölte. Így, Jézus „boldogságai” közül kettőt, hármat is megtapasztaltak. Ha valaki nem tapasztalt volna üldözést, akkor szánakozott azokon, akiket bántottak és üldöztek Krisztus hitéért. Olyan megpróbáltatás nem érte őket, amelyekről Jézus nem szólt volna nekik előre. Mintha az első buzgóság szelleme hanyatlott volna köztük, az apostol szerint.

A helyes keresztény úton járókat, a krisztusi embereket minden időben érték méltatlanságok. Ezeket lehetetlen kikerülni. Ez a „jobb” úton való járással jár.

Az apostol tovább folytatja a keresztényeket ért szenvedések felsorolását. Egyes hithű keresztények megjárták a börtönöket, pl. az üldöző Saul bosszúja miatt. Azok, akik ettől megmenekültek, szánakoztak, testvéri érzülettel sajnálkoztak azokon, akik ilyen nehéz helyzetbe kerültek. Biztos, hogy igyekeztek a bajban levőkön legalább tanáccsal, látogatással, sőt, anyagilag is segíteni. A keresztény együttérzésnek szép példáit mutatták be ezekkel. Más keresztényeket hitük miatt büntetésül vagyonuk elkobzásával sújtották. Az ilyenek nem fájdalommal, hanem az örök élet reményében örömmel fogadták földi javaik elvesztését. Abban reménykedtek, hogy számukra bőséges javak, nem mulandó anyagi javak vannak eltéve a mennyekben, amelyeket semmi tönkre nem tehet, és senki el nem vehet tőlük. Amikor mindezek megtörténtek velük, akkor Jézus jövendölései teljesedtek be rajtuk, hogy ne legyenek különbek, mint mesterük.

A keresztény Egyház történelme minden időben számtalan ilyen eseményeket tud bemutatni hívei életéből. Aki hite miatt ilyenekben részesült, gondoljon Jézus ígéreteire.

Szent Pál mintha valami olyat tapasztalt volna olvasói között, hogy meggyengültek az állhatatosságban. Kevesebb lett bennük a keresztény kitartás szelleme. Nem tudni, melyik közösségre gondol kifejezetten, bizonyára a palesztinai egyházakra. Az apostol, miután befejezte a keresztényeket ért sérelmek felsorolását, és figyelmükbe ajánlotta ezzel azt, hogy emlékezzenek, megnyugtató, örömmel tele hangon folytatja tovább. Mint jó lelkipásztor, nemcsak a múltra emlékezteti őket, hanem egy szebb, boldogabb jövőre is. Ne veszítsétek el bizalmatokat, kéri tőlük. A keresztény bizalomra nagy jutalom vár. Nem mondja ki, de szavaival az égi jutalom felé emeli tekintetüket. A szenvedések békével való eltűrésével Isten akaratát teljesítik. Akik ezt teszik, Isten ígéreteit nyerik el. Krisztus, akinek második eljövetelét várja az Egyház, eljön az ítéletre, nem késik, az embernek földön töltött ideje kevés időnek számít ehhez.

Amint Jézus és apostolai, keresztény Egyházunk is, mindig a szebb jövő felé emelik az ember lelki szemeit minden megpróbáltatás idején. Isten jutalma biztos, és bőséges jutalom lesz.

Az apostol kezdő mondatával azt ajánlotta keresztény olvasóinak, hogy emlékezzenek azokra a sérelmekre, amelyeket hitükért elviseltek. Ha nekünk is volt ilyenben részünk, megfogadhatjuk tanácsát. Ha nem volt ilyenekben részünk, akkor is emlékezzünk. Emlékezzünk arra, hogy milyen jutalmat ígért nekünk Jézus az állhatatosságért, a buzgó keresztény életért és szavainak megtartásáért.

Lakatos László

Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel: