Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 21. | Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. március 7. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1378 napja íródott

A legnagyobb és legtökéletesebb papot, sőt, főpapot Isten Jézus Krisztus személyében adta újszövetségi népének. Amint az ószövetségi főpap feladata az áldozatbemutatás volt, Krisztus főpap főfeladata abban állt, hogy a kereszten feláldozza életét egészen elégő áldozatul Istennek. Mivel ilyen főpapunk van, bizalommal fordulhatunk hozzá, amikor emberileg segítségre szorulunk. Mivel ilyen nagy főpapunk van, a keresztények legyenek állhatatosak a megismert és vállalt hitvallásban.

A Szentírás sokféle helyen sokféle környezetben, sokféle megnyilvánulásban mutatja be az Úr Jézust. A próféták jövendölései szerint megismerjük őt, mint prófétát, tanítót, csodatevőt, megváltót, és elsősorban, mint Istent. Egy arcáról keveset szoktak az emberek hallani. Szent Pál mai apostoli tanítása Jézust, mint főpapot mutatja be híveinek.

Azoknál a népeknél, ahol az igaz Istent tisztelték, mindig volt pap, aki bemutatta Istennek a nép hódolatát. Isten ószövetségi népénél is voltak Isten rendeléséből papok és főpap. A legnagyobb és legtökéletesebb papot, sőt, főpapot Isten Jézus Krisztus személyében adta újszövetségi népének. Szent Pál azt tanítja róla (Zsid 4,14-5,6), hogy ő áthatolt az egeken, elfoglalta az őt megillető helyet, hogy ott örökké közbenjárjon értünk. Mivel ilyen nagy főpapunk van, a keresztények legyenek állhatatosak a megismert és vállalt hitvallásban. Krisztus főpapunk nagyon közel áll az emberekhez. Ő, mint ember is, megértő főpap, minden fönsége ellenére is együtt érző az emberekkel. Együtt tud érezni emberi gyöngeségeinkkel, mert Jézus megpróbálta az emberi élet bajait, kísértéseit. Egyedül a bűn nem férkőzött hozzá földi életében. Mivel ilyen főpapunk van, bizalommal fordulhatunk hozzá, amikor emberileg segítségre szorulunk.

Szent Pál tanítása evangélium: örömhír. Az emberi sorsot megpróbált Krisztushoz minden bajunkban odafordulhatunk. Használjuk ezt ki.

Szent Pál a következő tanításban ismerteti azokat a feltételeket, amelyekkel a papságot el lehet nyerni, és úgy látja, hogy ezek mind megvalósultak Krisztusban. A papnak emberek közül valónak kell lenni. Jézus emberi életét ismerjük, földi anyától született. A papot Istennek kell elhívni feladatára. A 109. zsoltár szerint Isten maga hívta és rendelte Jézust főpappá. A pap feladata az, hogy közvetítő legyen Isten és az emberek között az Isten előtti ügyekben. Feladata az, hogy ajándékokat, tehát vér nélküli áldozatokat, terményeket mutasson be Istennek az emberek részéről, amikkel az emberek kifejezik Istennek hódolatukat és hálaadásukat. Aztán véres áldozatokkal kellett engesztelni Istent az emberek bűneiért. A jó, igazi főpap olyan hogy szánakozik az emberek tudatlanságán, tévelygésein, röviden: bűnein és gyarlóságain. Mivel a főpap ember, részese az emberi gyarlóságoknak, saját magáért is kell áldozatot bemutatni.

A pap nem a saját akaratából, hanem Isten meghívásából lett az emberek papja. Igyekezzünk ezt a papokban észrevenni, és bennük Isten meghívottjait látni.

Az Ószövetségben senki nem nyerhette el a főpapságot, csak Isten meghívásából Áron, és majd utódai. Összehasonlítva Krisztus főpapot az ószövetségi főpappal, több hasonlóságot is lehet köztük találni. Krisztus nem magát dicsőítette meg azzal, hogy főpappá legyen, hanem az Atya rendelte főpappá, aki a 2. zsoltár szerint ezt mondta Neki: „Fiam vagy te, és én ma szültelek téged.” Messiási értelemben a Fiú örök születéséről van szó, tehát Krisztus öröktől fogva alkalmas arra, hogy főpappá legyen. A 109. zsoltár szerint Jézusnak kifejezetten papi küldetése van, de nem testi vonalon, az Árontól való leszármazás folytán, hanem Melkizedek rendje szerint. Főpapsága tehát nem testi öröklés szerint történt, hanem Isten rendelkezése folytán. Amint az ószövetségi főpap feladata az áldozatbemutatás volt, Krisztus főpap főfeladata abban állt, hogy a kereszten feláldozta életét egészen elégő áldozatul Istennek.

Krisztusról, mint papról, elég keveset hallunk. Ezután erre is gondolunk, és nagyon igénybe vesszük ezt a papi szerepét, hogy Isten előtt közvetítsen ügyeinkben.

Járuljunk bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, kért bennünket az apostol. Mivel Jézus nagyon közel van hozzánk, emberekhez, bátran fordulhatunk hozzá, hogy legyen közvetítőnk, legyen segítségünkre. Jézusért Istenünk mérhetetlen jósággal lesz irántunk, és irgalmasságával lehajol hozzánk, és segíteni fog.

Lakatos László

Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel: