Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 24. | Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. március 10. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1378 napja íródott

Az élet kilátástalanságának sötétségéből a szenvedő ember könnyen belekerülhet az örök halál sötétségébe, az örök szenvedésbe. Mi segít kiutat találni az önmarcangoló sötétségből? Első lépés talán, hogy tudomásul kell vennünk: az élet sok kényelmetlenséggel, szenvedéssel van tele. Aki viszont felveszi és Jézussal együtt hordozza keresztjét, az megmenekül. Amióta eső hull a fellegekből, azóta hull a könny is a szenvedő emberek szeméből. A küzdelem hozzátartozik a földi élethez, de az örök életben jutalom vár érte. Küzdelmeinkben nem vagyunk magunkra hagyatva. Életünket, sorsunkat a gondviselő mennyei Atya keze igazgatja.

Amikor Isten élettel ajándékozza meg az embert, nagy kinccsel ajándékozza meg. Az ember a saját munkájával sok más értéket, drágaságot meg tud szerezni magának, életet azonban nem tud magának adni. Az élet Isten kezében, Isten kezéből való. Isten az ő ötödik parancsával védelmezi a saját életünket is. Azt bűnös akarattal, öngyilkossággal el nem dobhatjuk magunktól.

Öngyilkosságról akkor beszélünk, ha valaki megfontolt szándékkal olyan ártalmas cselekedetet tesz a saját élete ellen, hogy abból biztosan bekövetkezik halála. Ebben az esetben valaki kifejezetten akarja a saját halálát. Erre a példát mindnyájan ismerjük: az áruló Júdás felakasztotta magát. Az is elköveti az öngyilkosságot, aki kifejezetten nem akarja saját halálát, de olyat tesz, hogy abból a saját halála is bekövetkezik. Példa erre az erős Sámson utolsó cselekedete, amivel magára és a benne összegyűltekre rádöntötte a bálvány templomot. Kik lesznek öngyilkosok? A történelem tanúsága szerint nem mentes ettől egy társadalmi réteg sem. Szegények, gazdagok, egészségesek, betegek, fiatalok, idősek, híres emberek és névtelenek egyformán előfordulnak az öngyilkosok között. Egy társadalmi osztály sem, egy életkor sem mondhatja el magáról, hogy az ő csoportjában mindenki csak természetes halállal halt meg.

Ebben az esetben is sajnáljuk meg embertársainkat, akik életük befejezését maguk akarták. Az ítélkezést fölöttük ebben is bízzuk az igazságosan ítélő Istenre.

Mit tart az öngyilkosságról keresztény Egyházunk? Azt, hogy minden körülmények között lázadás ez és felségsértés, az Istent illető kizárólagos jog bitorlása. Isten ezt mondta: „Lássátok, hogy egyedül én vagyok, s nincs kívülem más Isten, én ölök és én elevenítek!” (MTörv 32,20) Az öngyilkos önhatalmúlag eldobja magától azt az életet, amelyet Isten neki adott. Lerombolja testének azt a templomát, amelyet Isten gondviselése épített fel. A józan, vallásos gondolkodás szerint az öngyilkosság bűn saját magunk ellen, mert saját életünket szeretni és őrizni vagyunk kötelesek. Bűn abból a szempontból, hogy elveszíthetjük vele örök életünket is. Bűn a saját család ellen, mert fennállhat az, hogy a hátramaradottak vállára súlyos teher hárul. Bűn ez a saját nemzetünk ellen, mert kötelességek vártak volna az elhunytra, amelyeket ő már nem tud teljesíteni. A józan gondolkodás sajnálni tudja az öngyilkosokat, de megérteni nehezen, vagy sehogy sem.

Az öngyilkossággal kapcsolatban én is tartsam Egyházam gondolkodását, és a józan emberi gondolkodást. Az ítélkezést itt is bízzam az igazságosan ítélő Istenre.

Hogyan lehetne orvosolni az öngyilkosság „járványát”? Erre a bűnre sokszor a helytelen gondolkodás viszi rá az embert. Vannak emberek, akik súlyosnak látszó problémáikat: adósság, sikkasztás, börtönbe kerülés stb. csak így tudják „megoldani”. Ez nem megoldás, mert az ember elesik a jóvátétel lehetőségétől. Büntetése után kezdhetett volna új életet, engesztelhetett volna Isten és emberek előtt, de tette miatt már nem tud semmit jóvá tenni. Más emberek csapások, gyógyíthatatlan betegség, csalódások miatt választják az öngyilkosság gyors halálát. Ez nem segíthet rajtuk. Az élet kilátástalanságának sötétségéből könnyen belekerülnek az örök halál sötétségébe. A szenvedő ember könnyen belekerülhet az örök szenvedésbe. Az öngyilkosság ellen a vallásos hit kifejlesztésével, az Isten gondviselésébe való erős hittel, a szenvedések érdemszerző voltának tudatosításával, a számadás komolyságával lehet harcolni.

Tudomásul vesszük, hogy az élet sok kényelmetlenséggel, szenvedéssel van tele. Aki viszont felveszi és Jézussal együtt hordozza keresztjét, az megmenekül.

Amióta eső hull a fellegekből, azóta hull a könny is a szenvedő emberek szeméből. A küzdelem hozzátartozik a földi élethez, de az örök életben jutalom vár érte. Küzdelmeinkben nem vagyunk magunkra hagyatva. Életünket, sorsunkat a gondviselő mennyei Atya keze igazgatja.

Lakatos László

Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel: