Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 28. | Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. március 14. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1380 napja íródott

A keresztény ember igyekszik arra, hogy az isteni ígéreteket, főleg az örök boldogságot elnyerje. A régi írók a reménységet a hajó horgonyával jelképezték. Amint a hajó belekapaszkodik a vashorgonyba és ezért biztosan és szilárdan áll, a keresztény ember is belekapaszkodik a mennyei szentélyben levő Jézus Krisztusba. Ő már nemcsak egy népnek a főpapja, akiben csak ők reménykednek, hanem, mint Melkizedek rendje szerinti, az egész világé.

„Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog meg, hanem áll örökké”, így olvassuk a 124. zsoltár első versében. A Sion hegyén volt az Isten szent temploma, Isten földi lakóhelye. Dávid király szemében ez a hegy az állandóságnak, változatlanságnak, Isten hűségének volt a jelképe. Szent Pál ma a reménység ébrentartására adja tanítását olvasóinak.

Miután Isten megismerte Ábrahám engedelmességét arra, hogy Istenért kész volt fiát, Izsákot is feláldozni, nagy ígéreteket tett neki. Megígérte, hogy öreg napjaiban is gyermeke születik, és ez által számtalan utód atyjává lesz. Hogy Ábrahám és utódai jobban higgyenek Isten ígéretének, Isten az emberek között szokásos esküvel erősítette meg ígéretét. Az emberek egymás között Isten nevével esküsznek, hogy igazmondásukat megerősítsék. Isten saját magára esküdött, mivel nem volt nagyobb Rajta kívül, akire esküt tegyen. Ábrahám hitt Isten esküjének, és reménykedve, hosszútűréssel megnyerte az ígéreteket. Már régen meghalt, amikor utódai bevonultak az Ígéret földjére. Régen halott volt, amikor Krisztus megváltotta a világot, az ígéretek beteljesüléséből csak Izsák születését érte meg. Az ígéretek utódaiban teljesedtek be, akiknek Ábrahám a testi leszármazás folytán ősatyjuk volt.

Amit Isten ígért/ígér, arra az ember bizalommal építhet. A keresztényeket az a reménység töltse el bizalommal, hogy az ígéretet az igazmondó Isten tette, aki mindig igazmondó marad.

Szent Pál okát adja annak, hogy miért tett esküt Isten szavainak megerősítésére. Miért esküsznek az emberek? Mert vitás ügyeik vannak, és az igazságot, a biztonságot keresik. Mire esküsznek az emberek? Az istenfélő ember a legnagyobb Valakire esküszik: Istenre. Őt kéri, hogy erősítse meg szavainak igazságát. Mivel Istent hívja segítségül, az eskü nagy és szent dolog. Isten ezt az emberi módot alkalmazta, amikor a legnagyobbra: Önmagára esküdött. Isten nagyobb nyomatékkal akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy szavai Isten szavai, ígéretei Isten igaz ígéretei. Isten ígéretei nemcsak Ábrahámnak szóltak, hanem utódainak, az örökösöknek, és köztük nekünk is. Isten ránk is gondolt akkor. Szent Pál azt tanítja, hogy akik a keresztségben Krisztust magukra öltötték, tehát Krisztus gyermekei, azok Ábrahám utódai és Ábrahám ígéreteinek örökösei (Gal 3,29). Isten esküje folytán az ígéretek minket is illetnek.

Az eskü Isten szemében, gondolata szerint nagy és szent dolog. Óvatosan éljünk vele, csak az igazságra tegyük. A felelőtlen esküdözés bántja Istent.

Azok az isteni ígéretek, amelyekben a keresztények reménykednek, amelyeknek beteljesülését várják és szeretnék, azok biztos ígéretek. Két változhatatlan dolog van, amire figyelni kell. Az egyik az ígéret, a másik az eskü. Mindkettőt Isten tette, ebben a két dologban az igazmondó Istennél lehetetlen, hogy megtévessze az embereket. Az igazmondó Isten kijelentésében erős támaszt kap mindig a keresztény ember. A mindenkori keresztény ember igyekszik arra, hogy az isteni ígéreteket, főleg az örök boldogságot elnyerje. A régi írók a reménységet a hajó horgonyával jelképezték. Amint a hajó belekapaszkodik a vashorgonyba és ezért biztosan és szilárdan áll, a keresztény ember is belekapaszkodik a mennyei szentélyben levő Jézus Krisztusba. Ő már nemcsak egy népnek a főpapja, akiben csak ők reménykednek, hanem, mint Melkizedek rendje szerinti, az egész világé.

Mivel Istentől az ígéretek megvannak, a keresztény ember számára az igyekezet a fontos és döntő, amivel meg akarja nyerni az ígéreteket, és tesz értük valamit.

Ábrahám, Isten ígéreteiben bízva, hosszú várakozással és béketűréssel nyerte el az ígéreteket. Ez arra tanít, hogy a keresztény életében is szükség van olykor hosszabb várakozásra, és mindenképpen türelemre, hogy Istentől valamit elnyerjen. Isten sokszor nem siet, hanem megvárakoztatja az embert.

Lakatos László

Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel: