Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 29. | Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. március 15. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1380 napja íródott

„Gyűlölöm az elbocsátást! – mondja az Úr, Izrael Istene – ...Vigyázzatok hát lelketekre, és ne legyetek hűtlenek egymáshoz.” (Mal 2,16)

Sok esküvőről készültek/készülnek fényképfelvételek, sőt, hangfelvételek is. Ezek azért készültek, hogy őrizzék azt a boldog alkalmat, amikor az ifjú pár hűséget esküszik egymásnak. Arra is szolgálhatnak mindezek, hogy amikor szükség van rá, elővegyék, és az emlékek felidézése új erőt, új lendületet adjon mindkettőjüknek a házasságban. Ezek az emlékezések egyúttal elriasztanák őket a válás gondolatától.

Miben áll a házassági válás lényege? Abban, hogy az egyik házasfél, vagy mindketten megszegik az egymásnak adott hűség szavát. Felmondják a hűséget, és fiatalon, vagy idős korban elválnak egymástól. Ezzel a cselekedetükkel vétenek az Isten „Ne törj házasságot!” parancsa ellen. Ezt a legtöbb esetben a házasfelek már nem veszik komolyan. Nem törődnek azzal, hogy vétkeznek Isten ellen, egymással szemben pedig szószegőkké válnak. Válás után a legtöbb esetben mindkét fél szerez magának egy új élettársat. A házassági válást szinte minden esetben polgári bíróság előtt mondják ki, polgári bíróság „szentesíti” a házasfelek hűtlenségét. A polgári bíróság sem veszi figyelembe Istennek azt a rendelkezését, hogy ember ne válassza el azokat a házastársakat, akiket Isten egybekötött a házasságban. Az így „elválasztott” házastársak, mint idegenek tekintenek egymásra, elfeledve azt az időt, amit együtt töltöttek.

Köszönjem meg Istennek azt az időt, amelyet házastársammal hűségben együtt töltök. Kérjem Isten további áldását házassági kapcsolatunkra.

Mit tart Isten szava a válásról? A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy Isten az Ószövetségben elnézte, hogy a férfi elbocsássa feleségét. Még egyszer azonban vissza nem vehette. Malakiás próféta könyvében, Kr. e. 450 évvel Isten megüzente népének, hogy miért nem fogadja tőlük kedvesen áldozataikat. A házassági válást hozza fel okának. „… gyűlölöm az elbocsátást!… Vigyázzatok hát lelketekre, és ne legyetek hűtlenek egymáshoz.” (Mal 2,16) Jézus, az Újszövetségben világosan kimondja: „Amit Isten egybekötött, azt ember el ne válassza.” (Mt 19,5) Szent Pál a korintusi hívekhez ezt írja: „Azoknak, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a férj feleségétől el ne váljék, ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével.” (1Kor 7,10) A Szentírásnak eddig felolvasott szavaiból nyilvánvaló az Isten gondolata az elválásról. Isten nem akarja, tiltja, nem szereti.

Köszönjem meg Istennek, hogy a házasságban mindenütt tapasztalható és előforduló nehézségek ellenére Isten megőrzött bennünket a házassági hűségben.

Az életben látjuk, hogy sok házaspár Isten kifejezett akarata ellenére mégis elválik egymástól. Mik lehetnek ennek okai? Az esküvő utáni időkben derül ki, hogy a házaspárok nem egymáshoz valók. Próbáltak összeszokni, de a helyzet egyre rosszabb lett. Lehetséges, hogy rövid, felületes, könnyű ismeretség után kötötték össze életüket. Az egymás iránti vonzódás csupán külső, érzéki, tehát ingatag alapokra épült. A válás okainak egy másik csoportja – oly sok egyéb között – egy harmadik személynek megjelenésében kereshető. Sokan éltek szép összhangban házas életet, amikor megjelent közöttük egy lelketlen férfi, vagy nő, és szétdúlta családi boldogságukat. Különösen, ha fiatal személy az illető harmadik. Ami újnak, fiatalnak, szebbnek mutatkozik előttük, a házaspárok képesek eldobni érte „elszürkült, megcsúnyult”-nak mutatkozó házastársukat egy másikért. Az ilyen „harmadik személy” nem gondolja, hogy egy hűséges házastárs esetleges átkát vonja magára.

A házasságban is, miként az élet minden területén, szükséges a szigorú önfegyelem. Legyünk hűségesek ahhoz, akivel életünket összekötöttük, és Isten is összekötötte.

Katolikus Egyházunk szigorúan ragaszkodik Isten akaratához, és az érvényesen megkötött házasságot nem bontja fel. Az elváltak újabb kapcsolatát nem tekinti házasságnak, és nem áldja meg azt. Őket a szentségek vételétől eltiltja. Mi azért tartsuk tiszteletben a magunk és mások házasságát, mert engedelmesek akarunk lenni Isten parancsa iránt.

Lakatos László

Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel: