Finding those in crisis - the new director of the Eparchian Caritas

A nyíregyházi Szent Miklós Ház elől indul a Karitász autója megrakodva sokféle tárggyal és áruval: tartósélelmiszer, pelenka és még kanapé is került a raktérbe – hamarosan új tulajdonosukhoz szállítja őket az egyházmegyei Karitász vezetője, dr. Oláh Tamás, aki a tavaly december 6-án megalapított Szent Miklós Ház Gondnokságának gondnokvezető-helyettese is.

A Katolikus Karitász és a Drogerie Markt Kft. (DM) közös, tíz évre visszatekintő országos pelenkaprogramja, az „Együtt a babákért” keretében a Nyíregyházi Egyházmegye területére is jutott tizenkét család számára fél évre elegendő pelenka, melynek egy részét Máriapócson kapta meg a helyi Mária Könnyei Karitászcsoport, hogy a pócsi rászoruló családokhoz elvihesse. További doboz pelenkákat a Baktalórántházán található lakásotthon négy fiatal anyukájához juttat majd el Tamás, valamint más megyebeli karitászcsoportok segítenek neki a szétosztásban.

A máriapócsi csoport vezetőjével, Lőrincz Péterrel az átadást követően még váltanak néhány szót: az ismerkedés és bizalomépítés szakaszában vannak. Ezt Tamás elsődleges feladatának tartja: megkeresni, összefogni minden, az egyházmegyében működő csoportot, szám szerint tizenhatot, azokat is, amelyek kevésbé voltak aktívak az elmúlt időszakban: „mint egy nagycsalád tudjunk együttműködni, bármilyen munka, vagy adománygyűjtési akció induljon is megyénkben. Törekedni fogok az adományok arányos elosztására az egész megye területén, hogy a távolabbi, vagy a határmenti szegényebb települések lakosságán is segíthessünk” – mutatja be terveit Tamás.

A különböző csoportokkal csapatépítő, ismerkedő összejöveteleket, csoportfoglalkozásokat szerveznek majd munkatársával, Pásztor Gergellyel, amint azt a járványhelyzet megengedi. Hiszen általuk mérhetők fel igazán a helyi állapotok: „számítok a megyei karitászcsoportokra, mert helyileg ők látják el és ismerik a családokat, személyeket, velük együttműködve tudom megtalálni a krízishelyzetbe jutottakat.” Ugyanakkor Tamás a parókusokkal és a helyi önkormányzati, városi vezetéssel is felveszi majd a kapcsolatot, hogy a Karitász látókörébe kerülhessenek azok, akik szükséget szenvednek. Megyénkben, mely mindig is hátrányos helyzetű volt, a vírushelyzet alatt romlott a lakosság életminősége, így tehát „egy valódi hálót kialakítva nagy szükség van erre a fajta munkára” – világított rá a megyei karitászvezető.

A máriapócsi megálló után Hodászra utaztunk: a Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthon számára vittük el az – egy nyíregyházi lakos által felajánlott –, jó minőségű, ágyazható kanapét. A pszichiátriai és demens ellátottak 230 fős intézményében nagy szükség van bútorokra. Tamástól azt is megtudtuk, hogy naponta két hasonló bútorfelajánlás fut be hozzá, de mivel bútorraktár még nem áll rendelkezésére, csak akkor tudja az elszállítást vállalni, ha megvan a hely is, ahová viheti.

Többek között a raktárépület és a Karitász Pont optimalizálása is fontos feladat működése kezdetén, hogy költséghatékonnyá tegye a megyei karitász-központot. „A meglévő készleteket átláthatóbbá kívánom tenni, olyan adományruha-raktárat szeretnék létrehozni, hogy egy hirtelen jött katasztrófa idején villámgyorsan tudjunk reagálni, és nagyobb mennyiségű ruhaadománnyal tudjuk segíteni a krízishelyzetbe kerülő családokat” – mondja Tamás.

Az utolsó állomásunk Ökörítófülpösön volt. Egy egyszeri tartósélelmiszer-csomaggal, tisztító- és fertőtlenítőszereket, gyümölcsöket, vitaminkészítményeket is összeválogatva a táskákba, egy olyan háromtagú családnak segített, amely létminimum alatt él, havi 28.000 forintnyi jövedelemből.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, portréfotó: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye