Liturgy of the Pre-Sanctified Gifts

„Igaz, bezárulnak az ajtók. De ebben a találkozásban most kitágulnak a templom belső terei.” – Cselényi atya szavai az előszenteltek liturgiájáról szólnak, mégis milyen aktualitásai vannak ezeknek a szavaknak 2021 márciusában életünre vonatkoztatva is!

Bezárulnak az ajtók, de az Istenhez vezető belső terek kitágulhatnak. Ne szalasszuk el a lehetőséget, hogy „odajuhászodjunk” a nagy Pásztor lábaihoz, akinek a szavára meggyógyul a lélek.

Március 5-én a Nyíregyháza-kertvárosi Görögkatolikus Egyházközségben dr. Obbágy László parókus atya végezte a nagyböjti szertartást.

Ennek különleges mozzanatáról, a leborulásról – jelentéséről és jelentőségéről – részletet olvashatnak dr. Cselényi István Gábor: A keleti szertartás és az Eucharisztia című írásából:

Nagyböjtben, amikor hétköznapokon nem zajlik eucharisztikus liturgia, és mintegy ezzel is „megböjtölteti” Kelet a híveket, felcsendül egy sajátos szertartás, az ún. „előszenteltek”, vagyis az Előre Megszentelt Áldozatok Liturgiája, amely nem más, mint (alkonyati zsolozsma keretébe helyezett) ünnepélyes hódolat az Eucharisztia előtt, amelyet egy korábbi szentmiséről a szentségházban őriznek. Ebben a szertartásban mutatkozik meg, Kelet hogyan is hódol a Nagy Titok előtt: az ünnepélyes menetben körbe hordozott szentség előtt a pap (és segédlete) többször is földre borul. Ez az ún. proszkünészisz, a teljes leborulás. Nemcsak főhajtás, nem is csak metanoja (meghajlás) ez, hanem teljes hódolat. Meglepő, de a szó a künosz (kutya) szóból származik. Tehát mint ahogy a kiskutya odajuhászodik gazdája elé, úgy borul a szertartást végző a titokzatosan jelenlévő Úr Jézus elé. Olyan pillanat ez, mint amilyen a napkeleti bölcsek hódolata volt, akik Betlehemben „meglátták a gyermeket, anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki, aztán fölnyitották kincsesládájukat és ajándékokat adtak át neki: aranyat, tömjént és mirrhát” (Mt 2,11).

Mi is megnyitjuk szívünket-lelkünket az immár áldozattá lett Krisztus előtt. És olyan pillanat ez a proszkünészisz, mint amilyen a papszentelésben zajlik, amikor ugyancsak teljes leborulásban adja át magát a szentelendő Krisztusnak, a Főpapnak. Vagy leginkább olyan ez, mint amiről a Jelenések könyve beszél: „Az angyalok mind körülfogták a trónt, a véneket és a négy élőlényt, arcra borultak a trón előtt és imádták Istent.” (Jel 7,9). Ebből a szinte megsemmisülésig haladó hódolatból fakad a Bárány és áldozata előtti imádás. Igaz, bezárulnak az ajtók. De ebben a találkozásban most kitágulnak a templom belső terei. Nemcsak a pap vagy a nép végzi a liturgiát, hanem a mennyeiek is: „Az égi erők láthatatlanul velünk szolgálnak”. „A dicsőség Királya vonul be; a titkos áldozat angyaloktól körülvétetik”. Kelet tehát nem annyira látni, mint inkább szinte megízlelni szeretné az isteni irgalmat. „Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr!” – énekeljük ezen a liturgián a 33. zsoltárból, az áldozás folyamán. Nem egyszerűen valamilyen „tárgyról” van szó, amelyet megfoghatunk, körültapogathatunk, hanem Valakiről, Krisztus feltámadt valóságának megtapasztalásáról, az ő üdvösségszerző titkaiban való részesedésről. Az elkezdett örökéletről. 

Forrás: Dr. Cselényi István Gábor – A keleti szertartás és az Eucharisztia

Kapcsolódó:

Előszenteltek liturgiája Kótajban – képriport

Előszenteltek liturgiája Kálmánházán – képriport 

Előszenteltek liturgiája Rozsrétszőlőn – képriport 

Előszenteltek liturgiája a Szent Miklós-székesegyházban – képriport 

Előszenteltek liturgiája a Jósavárosban – képriport 

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye