A new book about the gypsy ministry

A könyv bemutatja az egyes helyszínek szerteágazó tevékenységeit, és beszámol a szerzetesek által vezetett szolgálatok sokszínűségéről is. Olvashatunk egyházközségi és civil kezdeményezésekről, az iskola és tanoda színtereiről, szociális és karitatív segítségnyújtásról. A hangsúly mindig az evangélium hirdetésén van, bárhova tekintünk. A kötet megjelenését a „Pasztorációs programok a roma kultúra megőrzésének szolgálatában” projekt tette lehetővé.

A kiadvány online bemutatójára március 8-án, hétfőn került sor, kerekasztal-beszélgetés keretében. A résztvevőket és az esemény nézőit a kötet szerkesztője, a BCI szakmai munkatársa, Bángi-Magyar Anna köszöntötte.

A rendezvény elején Székely János szombathelyi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője, a Boldog Ceferino Roma Misszió vezetője a mennyei Atya áldását, Szűz Mária és Szent II. János Pál közbenjárását kérte a konferenciára, és fohászkodott a pandémia betegeiért, áldozataiért, az egészségügyi dolgozókért.

A főpásztor bemutatta a kiadványt. Föltette a kérdést: miért ilyen fontos romákkal foglalkozni? A Debreceni Egyetem 2010 és 2013 között végzett kutatása szerint 876 ezer roma él Magyarországon. A kihívás óriási, a cigányság jelentős része a társadalom perifériájára szorult. A romák 60 százaléka nem végzi el az általános iskolát, a többségi társadalomnál ez az arány 9 százalék. A 15–34 év közötti cigányok 38 százaléka nem dolgozik és nem is tanul. A romák 46 százaléka komfort nélküli lakásban él, ez az arány 2,6 százalék a nem romáknál. A nyomor és kilátástalanság döbbenetes, különösen az aprófalvakban. A magyar társadalom elhagyta ezt a vidéket, pedig mindez hatalmas kihívás az egész nemzet számára, el kellene, hogy jusson a szívünkhöz a cigányság nyomorúsága – fogalmazott a püspök. Idézte Harrach Péter egykori szociális minisztert: a magyarság két legnagyobb sorskérdése: a demográfiai krízis, hogy nem születik elég gyerek, a másik a cigány testvéreinkkel való együttélés.

[...]

A szombathelyi püspök felidézte: a közelmúltban meglátogatott egy négygyermekes családot. Egyetlen, penészes falú szobában nyomorogtak, nem volt fürdőszoba, WC. Egy gazdag magyar városban ilyen borzasztó körülmények között élnek emberek. Hál’ Istennek nagyon sokan megmozdultak, és így tudtak ennek a családnak új, komfortos lakást szerezni.

Nagyon sok jóakarat van az emberekben, csak hiányzik a katalizátor, ami összefogná ezt a sok jó szándékot.

Ha a magyar társadalom kicsit rosszkedvű, depressziós hangulatán segíteni akarunk, akkor ehhez a legjobb út, hogy megfogjuk egymás kezét, felismerjük, hogy a másik testvér, Isten képmása ő is. Az az állapot, amiben jelenleg a cigányság és a magyarság él, mindnyájunkat betegít. Ez a könyv nagyon nagy bátorítás minden nyitott szívű ember számára, hogy felismerje a másikban, cigány testvérében a mennyei Atya által melléje állított testvérét, akivel együtt boldogulhat ebben a közös hazában.

A katolikus cigánypasztoráció jövőformáló közösségei című kerekasztal-beszélgetést Tóth István, a Boldog Ceferino Intézet munkatársa, a hódmezővásárhelyi önkormányzat cigányügyi referense vezette. A beszélgetésben részt vett Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita; Kovács Róbert, a Nyíregyháza-Huszártelep szervező lelkipásztora, a Sója Miklós Óvoda és Általános Iskola lelki igazgatója; Szász Csilla Rita nővér, a Szent Ferenc Kis Nővérei tagja Arlóról, és Bárándiné Jánossy Enikő, a premontrei kanonok rend női ága által fenntartott zsámbéki Boldog Gertrúd Központ vezetője.

[...]

Kocsis Fülöp metropolita-érsek a koronavírus-járvány okozta traumákról is beszélt: egyik munkatársuk egy hónap leforgása alatt elveszítette a szüleit. A főpásztor is karanténban van, mert egyik munkatársát megtámadta a vírus. Nem lehet mindig vidámkodni, nem lehet azt mondani mindenre, hogy nem baj. Mégis, ha megvan bennünk az élő krisztusi hit, akkor ez minden helyzetben kisugárzik, és hat az emberekre, kialakul a kölcsönös szeretetkapcsolat. Kovács Róbert arról beszélt, hogy aki komolyan veszi magát, a hitét, az tudja tovább adni a hitet, a reményt másoknak. „Ha komolyan vesszük a munkánkat, akkor a ránk bízottak is komolyan vesznek minket. Fontos, hogy érezzék, mindig velük vagyunk, mellettük.”

A tejes beszámolót ITT olvashatják el.

Szöveg: Bodnár Dániel/Magyar Kurír, fotó:

Nyíregyházi Egyházmegye