A Szent Lukács Gyermekvédelmi Központ immár hagyományosan szervezi meg minden évben a Nevelőszülők napját, amely a nevelőszülőkről szól, értük van. 

Célunk minden évben az, hogy akik e hivatást gyakorolják nap, mint nap 24 órában, egy napra szakadjanak ki a mindennapok körforgásából, lelkileg töltődjenek fel. 
Ezzel a nappal az idén is köszönetet mondunk a hálózatunkban nevelőszülői tevékenységet folytatóknak az emberi odaadásért, amit a családjukat nélkülöző, gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedő gyermekekért tettek és tesznek. 
Kirándulásunk első állomása Eger volt. A buszról leszállva az Angolkisasszonyok épülete előtt várt minket Demkó Balázs atya, aki érdekes előadásában elmondta, hogy a gyönyörű barokk épületben 1754-től többféle oktatás is folyt, többek között jogi képzés, filozófia tanszak, tanítóképzés, de működött benne fiúnevelő intézet, kórház, görögkatolikus papnevelő intézet is. Az angolkisasszonyok 1852-től lánynevelő intézetet tartottak fenn benne. Beszélt az egri hitéletről, a különböző felekezetekről, a görögkatolikus egyházközségről is. Demkó atya előadása után tettünk egy sétát a belvárosban, a Dobó téren. Benéztünk a Megyeháza udvarára, ahol megcsodáltuk az egyedülálló, Fazola Henrik által kovácsolt vaskaput. Érdekes látványosság az egykori megyei börtön, mely szintén az udvarban, egy külön épületben kapott helyet. Ma levéltárként funkcionál. Itt található a Sportmúzeum is, mely előtt olimpikonjaink nevei szerepelnek egy táblán. Természetesen ellátogattunk a Főszékesegyházba, a Bazilikába is. Ez Magyarország harmadik legnagyobb temploma és egyik legjelentősebb klasszicista műemléke, mely 1831 és 1836 között épült és 1837-ben szentelték fel. A templomba felvezető klasszikus lépcsősor két oldalát Marco Casagrande szobrai díszítik: elől a két szent magyar király, István és László, hátul a két főapostol, Péter és Pál. A templombelső díszítése és a freskók festése kb. 120 évig tartott. Az Érsekkerten keresztül haladva jutottunk el a Fekete Ló Fogadóba, ahol egy finom ebédet fogyasztottunk el. 
Ebéd után újra buszra ültünk és elindultunk Szilvásváradra. Az egyik legkedveltebb hazai kirándulóhelyen ki-ki megtalálta a neki tetsző elfoglaltságot. Volt, aki kisvasúton ment fel a szemet gyönyörködtető Fátyol-vízeséshez, volt, aki sétált, s volt olyan is, aki leülve egy padra, a tiszta és friss levegőjű csodálatos környezetben gyönyörködött. Lehetőség adódott arra is, hogy a nevelőszülők ajándékot vásároljanak az otthon maradottaknak. 
Késő délután indultunk vissza. Még egy kis időre megálltunk a Szépasszonyvölgyben is, hiszen aki itt jár, az általában nem hagyja ki a pincesor meglátogatását. 
A hazafelé tartó út nem is tűnt hosszúnak, hiszen beszélgetéssel, közös énekléssel, viccelődéssel hamar eltelt. 
Kellemesen elfáradva, lelkileg feltöltődve, ismét sok élménnyel gazdagodva értünk haza este.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum