Júdás és Péter

Az Újszövetségi Szentírás egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb személye Júdás. Oly sok kérdés és kétely merül föl bennünk amiatt, hogy ha Jézus tudta mi lakozik ebben az emberben, miért engedte, hogy az ügy idáig jusson? Nem feladatunk, hogy ezekben a kételyekben elmerüljünk, mert pontos választ úgy sem tudunk adni rá. Nézzük meg, miként tárul elénk egy olyan ember személyisége, aki látta Jézus csodáit, hallotta tanítását és mindezek mégsem hatottak rá meggyőző erővel.

Az evangéliumok írásba foglalása, Jézus föltámadása után néhány évtizeddel kezdődtek. Ennek ellenére az apostolok listáján mindig megtaláljuk Júdást, azzal a megjegyzéssel: „aki elárulta”. Júdás élete és magatartása méltó válasz arra, hogy a nekünk ajándékozott hitbeli kegyelmet fokozottan védeni kell. Ahogyan Pál apostol mondja. „cserépedényben őrizzük” vagyis könnyen összetörik.

Jézus, amikor meghívja a 12 tanítványt a Genezáreti-tó mellől, nem tudjuk, hogy mi játszódott le ezeknek az embereknek gondolatában, lelkében. Jézus tudta, hogy mire hívja, de ők nem tudták, hogy mire vállalkoznak. Azt azonban hamar meg kellett tanulniuk, hogy itt sem sikerre, sem dicsőségre, sem vagyonra nem számíthatnak. Nyilvánvaló, hogy Júdás is felismerte ezt, de erre az elkötelezett életre ő nem vállalkozott. A kezdeti hit, remény melyet Jézus iránt táplált, hamar elveszett, s maradt a hitetlenség, mint oly sok zsidó társában Jézussal szemben. Júdás hitetlensége mellett, másik súlyos bűne a kapzsiság.

A betániai vacsorán, Mária amikor drága illatos olajjal megkeni Jézus lábát és hajával törölte meg, Júdás az aki méltatlankodik. Miért nem adták el inkább 30 dénárét és osztották volna ki a szegények között? Az evangélista megjegyzi, nem azért mondta, mintha a szegényekre lenne gondja, hanem tolvaj volt, ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta.

Az utolsó vacsorán Jézus megmossa tanítványai lábát. Péter tiltakozik, Júdás nem, akinek már a szívében volt a sátán. Jézus így szól: „Tiszták vagytok, de nem mindnyájan”. „Bizony mondom nektek, közületek egy elárul engem. A tanítványok megdöbbennek e kijelentésen és találgatásba kezdenek. Csak nem én vagyok-e Uram? Jézus így válaszol: akinek a bemártott falatot adom.”

Júdás elhagyja az utolsó vacsora termét, majd összeszedi az embereket és elmegy, hogy megkötözve kiszolgáltassa Jézust a főpapoknak. Júdás a munkát elvégezte, a pénzt megkapta, élhetne most már boldogan. S akkor megszólal a lelkiismerete: Mit tettem? „Vétkeztem,… elárultam az igaz vért”.  A templom udvarán szétszórja a 30 ezüstpénzt és végez magával.

Péter apostol Betszaidából származott, de meghívása idején Kafarnaumban lakott családjával. Halász ember volt. Itt tanulta meg a kemény munkát, a sikert és a sikertelenséget, hogy a szerencse az forgandó. Hogy mi volt Péter apostolnak az elképzelése, amikor Jézushoz csatlakozott, nem tudjuk, de az kétségtelen, hogy nem az elvárásainak megfelelően alakultak a dolgok. Jézus fokozatosan avatja be tanítványait az isteni titkokba. Az első komoly próbatétel a genezáreti tavon történik, amikor Jézus a vízen járva közeledik feléjük. A tanítványok kétségbeesetten kiabálnak: kísértet.  Jézus azonban így szól hozzájuk: „én vagyok, ne féljetek”. Péter nyughatatlan lelkét jól jellemzi a kijelentése: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek!”  Jöjj, mondja Jézus. S Péter elindul, s néhány lépés után merülni kezd. „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél” mondja neki Jézus. Az apostolnak nem a hite volt nagy, hanem ő akarta próbára tenni Jézust. Fülöp Cezáreájának környékén Jézus megkérdezi tanítványait: Kinek tartanak engem az emberek?  Mindenki elmondja a maga véleményét. Jézus megkérdezi Pétert is: te mit mondasz? „ Te vagy Messiás az élő Isten Fia” válaszolja Péter.  A tanítványoknak, így Péternek is még sok próbatételt kellett kiállniuk. Ezek alkalmat adtak arra, hogy bizonyítsák, tényleg alkalmasak lesznek küldetésük tejesítésére.

Az utolsó nagy próbatételen aztán elbukik. Az utolsó vacsorán tett nagy fogadalma: „Ha mindenki megtagad, én akkor sem foglak megtagadni.” Aztán ezek után láthatjuk a Krisztusi hit vajúdását, érlelődését és összeomlását.  A háromszori tagadás után kiment az udvarra és keserves sírásra fakadt. Ezek a könnyek nagyon beszédesek, mindent elmondanak a bűnnek a fájdalmáról. A háromszori tagadásra válasz is érkezett Pétertől. Tibériás tavánál történt halászatkor Jézus megkérdezi Pétert: „ Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is kérdezte: szeretsz engem?  és csak annyit mondott: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged. „Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat.” / Jn.21,15-17/

Szöveg: Buda Attila, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye