Hol van a szívünk? – virágvasárnap a Szent Miklós-székesegyházban

A pálmaágakkal ünneplő jeruzsálemi nép pálmaágakat lenget, ruháját teríti a szamárcsikón bevonuló Krisztus elé. A sokadalom ujjong, szavaival hirdeti: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Erre az evangéliumi szakaszra támaszkodik a virágvasárnap ünnepe.

De Szent János március 28-án felolvasott szavai a bevonulás előtti eseményeket is részletezik. A nyíregyházi Szent Miklós-székesegyház ünnepi szertartását végző dr. Papp Tibor főhelynök atya ezeket vizsgálta meg homíliájában.

Mikor Jézus feltámasztotta Lázárt, nagy vacsorát szerveztek neki. A három testvér – köztük Lázár – magatartását vizsgálva elmondhatjuk, hogy hálásak voltak. Hogyan fejezték ki hálájukat, hogyan szolgáltak Krisztusnak? Ezt a kérdést vizsgálta Tibor atya prédikációjának első felében.

Márta felszolgál: megint szolgál, pedig nem olyan régen elmondta neki Jézus: szép az, hogy sokban törődől, de csak egy a szükséges. Márta tehát megint sürög, ég a keze alatt a munka, de most másképpen tesz szolgálatot. Annak szolgál, aki a testvérének visszaadta az életet: nemcsak üres sürgés-forgás az övé, hanem, benne van a szíve-lelke, mert valahogy megpróbálja viszonozni, amit kapott Krisztustól.

„Sokan vannak, akik csak így tudják viszonozni az Istennek, amit kaptak. Kedves Márták, tegyétek bátran!” – vonatkoztatta a jelenre ezt a magatartásformát.

Mária is szolgál. Azt viszi, amit adni tud, s ez nem kevés. Jézus lábára valódi nádruszból készült finom olajat önt, mely 300 dénárba kerül. Egy évi bérnek megfelelő összeg ez. Nem véletlen, hogy Júdás megjegyzést tesz rá: tényleg pazarlásnak tűnik.

„Én egy évi fizetésemet mire adnám oda? Csak akkor tűnik pazarlásnak Mária cselekedete, ha nem tudjuk, mire áldozza, kinek áldozza fel azt: annak adja, aki visszaadta testvérét. Mi mit adunk hálaként az Úrnak? Abból, ami fölösleges, amivel nem tudunk mit kezdeni? Vagy ami húsba vágó, ami nekünk is fontos: az időnk, az energiánk, a vagyonunk…? Ezekben a napokban mennyi család adná oda egy éves bevételét, hogy visszakapja a vírus vagy más okból elvesztett rokonát? Ugye innen nézve mégsem lenne olyan drága? Mennyire álságos lenne ebben az esetben, azt mondani, hogy jobb lett volna a szegényeknek adni…!” – hangzottak az evangélium üzenetének aktualizált szavai.

„És ott szolgál Lázár is. Nem tesz semmit, csak ott van – folytatta Tibor atya a harmadik magatartást képviselő szereplővel. Szolgálni nemcsak úgy lehet, mint Márta és Mária. Ő létével dicsőíti az Istent. Sokan hittek őmiatta. Szolgálatra, sürgés-forgásra szükség van, de Lázár a létével dicsőíti az Istent, azzal, hogy elfogadta, amit Krisztus adott neki. Hogy ott maradt a közösségben, jellé vált sokak számára.” Így vígasztal jelenlétével: ahol Krisztus van, ott remény, vigasz, öröm van.

Mennyire igaz ez ránk? Tudunk-e így szolgálni létünkkel? Aki ránk néz, tudja-e azt mondani: érdemes ebben a Krisztusban hinni, ennek a közösségben élni! Vagy az ellenkezője igaz ránk? Tudjuk-e létünkkel dicsőíteni Krisztust? – következett újra a mai életünkre való átfordítása a szavaknak.

„Krisztus a jövőbe is mutat: ti most örültök annak, hogy Lázárt visszahoztam a halálból. De ettől sokkal nagyobbat akarok nektek adni. Jézus Lázárt csak erre a világra hozta vissza, nekünk viszont az örök életet akarja megmutatni és odaadni – valami még többet, még teljesebbet.

Ha akkoriban beszámolót írtak volna az újságba, micsoda nagy szavakat olvashattunk volna: éljenző tömeg, amely pálmaágakat, ruhákat terít elé. Ne úgy ünnepeljünk, mint a tömeg: ők csak a külsőséget nézték – intett Tibor atya. Prédikációjának kezdő gondolataira utalt vissza: egy nagy tévedést ismerhetünk fel a nép részéről. Szent Lukács így ír Krisztus bevonulásról: „amikor (Krisztus) közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta.” A tömeg éljenez, Krisztus pedig megsiratja őket. Ennek az ellentmondásnak is megvan a magyarázata. „Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem.” – idézte Jézus Krisztus szavait. Az akkori embereknek ajkukkal könnyű volt dicsőíteni Krisztust, a ruhájukat leporolni. Mint ahogyan nekünk is: „Könnyű a külsőségekben kereszténynek lenni, de hol van a szívünk? Krisztus AZT látja, AZT kell elé vinnünk.”

„Hol van a szívünk?” – tette fel újra a kérdést főhelynök atya, melyik tábor mellett állunk: „az üres ajkukkal hozsannázók mellett, vagy azok mellett, akik észreveszik, hogy Krisztus valójában hová megy azon a szamárháton, mit is vállal értünk?” Mit akar nekünk hozni igazán Krisztus? Tibor atya a kérdésre adott válasszal zárta prédikációját: „nem amit a nép elvárt, hanem hogy életünk legyen és bővelkedjünk benne.”

A szertartás végén a főhelynök megáldotta a barkaágakat, az ünnep mai jelképét, mely otthonainkban emlékeztethet az ünnep igazi lényegére.

Az élő közvetítés a Nyíregyházi Egyházmegye honlapján, a Szent Miklós-székesegyház honlapján, valamint a Szent Miklós-székesegyház Facebook-oldalán és az egyházmegye Facebook-oldalán található meg. A templomi élő közvetítés mobilapplikációja IDE KATTINTVA letölthető a Play Áruházból. 

Kapcsolódó: 

Virágvasárnap

Virágvasárnap a nagyhét ünnepélyes megnyitása

Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 42.

Szöveg: P. Tóth Nóra, fotó: képernyőkép

Nyíregyházi Egyházmegye