Ez a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és vigadjunk azon – lelki táplálék húsvétvasárnap

Végre elérkezett ez a nap is. A nagyböjt elejétől erre a napra készültünk, ez a nap ragyogja be minden küzdelmünket és megpróbáltatásunkat, ez ad értelmet a mi életünknek!

Hiszen nemcsak küzdelem az életünk, hanem örömünnep is. „Ez az a nap”! Annyira figyelünk az élet ügyes-bajos dolgaira, küzdelmeire, hogy az ünnepléseink felszínessé, kevésbé tartalmassá válnak. Kívánjuk úgy megélni ezeket a napokat, hogy őszinte vággyal akarunk ünnepelni.

Mit jelent ünnepelni? Elengedem a hétköznapok gondját, baját. Engedem, hogy a küzdelmeimnek, böjtjeimnek, imádságaimnak a hatása átjárjon teljes egészen. Nem akarok semmi mással foglalkozni. Hagyom, hogy az isteni végtelen szeretet, a szeretteimmel való együttlétből fakadó öröm feltöltsön. Ezeket mélyen magamba szívom és elraktározom. Milyen jó is, amikor az ünnep után ezekből tudok erőt meríteni!

„Örvendezzünk és vigadjunk azon”

Ünnepelni tudni kell! Az ünnep számomra nem azt jelent, hogy nem dolgozom, hanem hogy olyan személyekkel és olyan dolgokkal töltöm az időt, ami valóban tölt, gazdaggá tesz és épít. Amelyben én is építhetem és gazdagíthatom azokat, akiknek társasága lehetek.

Jézus feltámadása után, nem lelkiismeretfurdalása az apostoloknak, nem szemrehányó igazságtétel, a sértettség hangja. Így köszönti az apostolokat: Békesség nektek!

Békét és nem nyugtalanságot hozott el Krisztus a feltámadásával.

Ezt a békét kell keresnem és megtalálnom magamban, és átadnom a szeretteimnek minden egyes ünnep alkalmával. Amikor van idő, van imádságos környezet ennek a békének a megismerésére és befogadására! Aki nem keresi ezt a békét az ünnepben, annak ezek a napok olyanok, mint a többiek. Minőségében nincs változás.

Az ünnep ezt a minőségi többletet adja, ha elfogadom és befogadom!

Ez a béke rejti magában az örvendezést és a vigasságot. Csak a békében lévő élek tud igazán örülni és vigadni, mivel meglátja a számára örömteli kapcsolatokat és dolgokat!

Milyen áldást rejt magában ez az ünnep is! Az eltelt napokat és heteket letehetem, megpihenhetek az üres sír mellett, azzal a lelki tudattal, hogy „nincs itt, hanem feltámadott”! Értem és bennem, hogy a holnapot a feltámadás örömében és fényében éljem meg! Az üres sír jelentse számomra a bennem lévő aggodalmak, kétségek, félelmek kiüresedését, amelyet a feltámadásból fakadó béke és szeretet tölt ki.

Az üres sír mellett eltöltött szép napokat, lelki gazdagodást kívánok kedves mindnyájunknak, azzal a békével, amellyel Krisztus nemcsak az Ő tanítványait, hanem mindannyiunkat köszönt!

Feltámadt Krisztus!

Valóban feltámadt!

Szöveg: Revák István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye