Jertek, igyunk új italt – Lelki táplálék húsvéthétfőn

„Jertek, igyunk új italt…” – énekeljük a Húsvéti kánonban. Krisztus új italt ad nekünk, mert ahogyan Ő maga mondta:

„Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy azt ócska ruhára varrja; különben az újat is elszakítja, és az ócskához sem való az új folt. És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; mert különben az új bor szétszakítja a tömlőket, és kifolyik az is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe kell tölteni.”

Illő és szükséges tehát, hogy új italt igyunk ma, hiszen feltámadásával új rendet adott a világnak: az élet rendjét!

Néhány nappal ezelőtt a sátán azt gondolta, hogy olyan fegyvere van, amivel mindent és mindenkit le tud győzni: a halál. Azt gondolta, hogy hiába volt a sok tanítás Isten Országáról, hiába volt a sok beteg meggyógyítása és a halottak feltámadása, mert a végső győzelem az övé lett. De csalódnia kellett!

Hiszen Krisztus megmondta: „Én vagyok az Élet” – márpedig az életet nem lehet sírba zárni, és így kiderült, hogy Krisztus önszántából vállalta a halált, és szállt le a poklokra: hogy letörje a zárakat, és végleg legyőzze a gonoszt és a halált!

Az apostolok, Jézus barátai is már elhitték a gonosz hazugságát, hogy legyőzte Krisztust: féltek a Mester halála miatt, és féltették a saját életüket is. Krisztus pedig így lépett közéjük: „Ne féljetek!”

Az emberiség és végső soron minden ember egyetlen dologtól fél igazán, ez pedig a halál. Sok természeti csapás, betegség sújtja az embert, de előbb vagy utóbb megtaláljuk a módját, hogy legyőzzük azokat, vagy ha túl hatalmasok, és felülkerekedni nem tudunk rajtuk, akkor legalább valamilyen szinten megvédjük tőle magunkat, védekezzünk velük szemben: új technológiák, orvosságok kerülnek ki az emberi munka gyümölcseként. De ott lebeg a halál, melynek az érkezését sok esetben ki tudjuk tolni, de igazán nem tudunk mit kezdeni vele: tehetetlenek vagyunk vele szemben, így ez a legfélelmetesebb dolog az ember számára. Ezért lép be a Feltámadott így: „Ne féljetek!” Ne féljetek, mert legyőztem az egyetlen, a végső ellenséget, amivel szemben tehetetlenek vagytok!

Bár a halál továbbra is elkerülhetetlen, és egyben a legnehezebb pillanata az ember életének, de immár nem lezárása: hanem átmenet az Isten Országába. Krisztus így a feltámadásával visszaadja az embernek azt az őseredeti állapotát, amelybe teremtette az Isten: a Vele együtt való élet lehetőségét!

Ez az új rendje a világnak: az élet rendje. Krisztus célt ad ember életének: az örök életet, a feltámadást. A cél nélküli emberi élet értelmetlen: mintha egy olyan úton haladna az ember, amely nem vezet sehová: akár meg is állhat, hiszen ha áll vagy megy: ugyanúgy nem jut sehová. De Krisztus feltámadásával célt ad az emberi életnek: az út, amelyen haladunk, immár vezet valahová. Így már érdemes menni előre, haladni az úton. Így már tud fejlődni az ember, hiszen látja, hová tart az élete, és mit kell tennie ahhoz, hogy odaérjen. Így hordozza magában és adja nekünk Krisztus a feltámadásában az emberi élet teljességének a lehetőségét.

Ez a világnak adott új rend, az Élet rendje, amelyben bennünket is részesít Krisztus feltámadásában!

Szöveg: Szirmai Máté, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye