Kirmess in Kisvárda

A templombúcsú alkalmával hosszú idő után mintha megéreztük volna, hogy ismét szélesre nyílt Isten házának kapuja, és az Isten iránti hűség változatlan. Mintha oszlóban lenne a félelem, mert azt éreztük, hogy újra elindultak az emberek abba a Házba, amelyre, mint megszentelt helyre szükségük van. A templom Isten és ember találkozásának helye, amelyet mindig Isten és az Őbenne való hit épít fel. Tavaly zárt ajtók mellett zajlott a búcsúünnep, de a „Virágot az ünnepeltnek” elnevezésű felhívás akkor is nyitott szívekre talált. Az akció eredményeként nagyon sok, szebbnél szebb virág gyűlt össze, melyekkel a templom előtti parkot ékesíthettük fel. Azonban egy év eltelte után újra személyesen ünnepeltük templomunkat, az Isten házát és közösségét.

Ünnepi szónokként Tótszegi István sajóvámosi parókus atya osztotta meg velünk mély és szívből jövő, tartalmas gondolatait. Rámutatott, hogy

„mi formáljuk épületeinket, de ők formálnak bennünket! A templom egy olyan forrás, amely nélkül az egyházközség intézményei csak a levegőben lógnának. Kisvárdán a görögkatolikus közösség olyan, melyről elmondható, hogy élő és fejlődő! Az ősök jó erős alapokat vetettek eme templomnak, de a jövő szempontjából fontos vezérelvként meg kell jegyeznünk, hogy tanuljunk meg másokért élni! Jézussal! Egyszerűen! Másokért!”

Köszönöm az egyházközségünkből és intézményeinkből jelenlévő sok-sok embernek, Oltártestvéreimnek és a búcsúünnepen résztvevőknek azt a tanúságtételét, amely által nemcsak mi jöttünk össze, hanem azt is megérezhettük, hogy Isten is szólt hozzánk! Egyszóval köszönet és hála Istennek és embernek, hogy ismét átélhettük:

„Szívünket felemeltük az Úrhoz!”

Szöveg: Demkó István, fotó: Kisvárdai Görgökatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye