A Cserehát rejtőzésében megbúvó apró falvakról manapság leginkább az elmúlás szomorú tapasztalata, az etnikai problémák kiéleződése, a szegénység látványa jut eszünkbe, és szomorúan legyintünk: „Megállíthatatlan folyamat!” Gondoltunk egy merészet, és május 15-én szombaton, nem sóhajtozva vagy szomorúan, hanem örömmel gyülekeztünk a kápolna előtt, mert megértettük, az őseink hite, egyháza bennünk él, noha kevesen vagyunk és a lakosok többségében idős emberek. A kápolnai imádság után mintegy harmincan a közeli házakba vonultunk, ahol közösségünk három fiatal családja kiváló vacsorával örvendeztetett meg bennünket. Ezek után régi fotók alapján emlékeztünk a múlt híres búcsúira, egyházközségünk papjaira és a település lakóira.
Beszélgettünk a múltról, reménykedtünk a jövő dolgaiban és nem kérdeztük: „Hová lettél híres Rakaca?" Megértettük, mi vagyunk lakói, amíg ismerjük az Istent és a templomot!
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum