A teljesség felé – lelki táplálék két ünnep között

A tanítványok számára az elmúlt negyven nap a feltámadás örömétől átragyogott találkozásokkal volt tele. Ez által számukra már nagyon sok minden érthető és világos lett, már majdnem minden a helyére került, majdnem teljessé vált a kép. Mesterük mennybemenetelekor azt kérte apostolaitól, hogy várakozzanak, amíg leküldi rájuk az Atyától az Igazság Ajándékát, az Elevenítő Lelkét, a Vigasztalót. S most, hogy Jézus elbúcsúzott, és fölemelkedett, megígérve, hogy velünk marad a világ végezetéig, újból elevenen és erőteljesen juthatnak az eszünkbe szavai melyekkel már az utolsó vacsorán búcsúzott tanítványaitól.

Felidézzük szavait, amiket az Atyához intézett, akitől kérte, hogy dicsőítse meg őt azzal a dicsőséggel, amiben része volt, mielőtt a világ lett. Kérte, hiszen Jézus itt e földön megdicsőítette az Atyát azzal, hogy teljesítette azt a művet, amit az Atya rá bízott, hogy elvégezzen. S nekünk, akik követni akarjuk Krisztust a halálon át a feltámadásában, mennybemenetelében is, szintén az Atya akarata teljesítésének az útját jelölte ki, hogy az Ő példája szerint mi s így dicsőítsük meg az Istent. Azt kéri tőlünk, hogy az Atya akaratának teljesítése úgy világoskodjon mások előtt is, hogy amikor látják jócselekedeteinket, ők is dicsőítésék az Atyát. Mert ránk is bízott feladatokat, ránk is számít. Mint arra a fiúra, aki öt kenyérrel és két hallal állt elé, hogy jóllakjon ötezer ember. Néha, mint az a fiú, nem vagyunk elegek a teljességhez. Néha úgy érezzük, hogy nem elég, nem teljes az erőnk. Segítségre, kiegészítésre szorulunk. Bár tudjuk, hogy Istent szolgálni és szeretni teljes szívből, teljes erőből, teljes elméből, teljes lélekből kell, mégis néha érezzük, hogy Neki kell teljessé tenni bennünk a megkezdett jót. S bár lehetőségünk és erőnk csak öt kenyér és két hal, mégis azt látjuk, hogy az ő segítségével elég lesz.

Az Atyának a Fiúval és a Szentlélekkel együttes dicsősége ragyogott fel Jézus Krisztusban különösen a Tábor hegyén, ahol csak Péter, Jakab és János lehettek tanúi, ahogy arca ragyogni kezdett, ruhája pedig fehér lett, mint a hó. Az apostolok látták Jézus dicsőségét, ahogy János evangélista fogalmaz: „És az Ige testté lett és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét: az Atyától való egyszülött Fiú dicsőségét, aki az igazság ajándékaival teljes.” Mert a Fiú dicsősége sosem elválasztható sem az Atyától, sem az Igazság Ajándékának teljességétől, aminek Ő hordozója volt, és akit nem akart megtartani saját magának, hanem megígérte, hogy kiárasztja ajándékát, az Igazság Lelkét az apostolokra is, sőt az egész világra. Így várjuk Pünkösdöt, hogy kiáradjon a Lélek, aki mindenütt jelen van, és mindeneket betölt, hogy az Ő teljességéből részesedhessünk mi is. Várjuk, hogy amikor eljön Ő, az Igazság Lelke, elvezessen bennünket a teljes igazságra, az igazság teljességére, a teljességre.

Tudva azt, hogy mindent az Atya akarata szerint megtett, Jézus azt mondta a kereszten: Beteljesedett. Megdicsőítette az Atyát, hiszen teljesítette, teljessé tette mindazt, amit üdvözítő gondviselésének megvalósításában rá bízott. És teljessé lett, beteljesedett Isten ígérete is, aki elküldte a Megváltót, hogy utat mutasson nekünk a mennyországba.

Máriának azt mondja Erzsébet, hogy boldog, mert beteljesedett életében Isten ígérete. Máriában mindannyian boldogok lehetünk, amikor megtapasztaljuk életünkben Isten ígéretének beteljesedését. Pünkösdkor erre készülünk, hiszen Lukács evangélista így tanúskodik Jézus mennyekbe való felemelkedésekor elhangzott szavairól: „kiárasztom rátok Atyám ígéretét”. Ennek az ígéretnek a beteljesedését várjuk, ennek az ígéretnek a teljessé válására készülünk.

Mindnyájan vágyódunk a teljességre. Pünkösdi várakozásunk a Lélek által kiáradó teljesség bizonyságát hordozza. Isten ígéreteinek beteljesedését; keresztény életünk teljessé válását; Isten örök életének teljességében való részesedésünk reményét.

Két ünnep között, Jézus mennybemenetele és a Szentlélek leszállása között lélekben az apostolokkal együtt várakozom.

Szöveg: Mosolygó Tamás, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye