Gypsy pastoral care in the practice

A megyei önkormányzatok felzárkóztatás-politikai programjának május végi alkalmát „Mélyszegénységben élők és romák hátránykompenzációja – cigánypasztoráció” címmel hirdették meg. A helyszínválasztás nem volt véletlen – a téma ebben a munkacsoportban a cigánypasztoráció jó gyakorlata a görögkatolikus egyházban, valamint a Nyíregyházi Egyházmegyében megvalósuló cigánypasztoráció volt.

A minikonferencián Hodász Nagyközség polgármestere, Likvácsik Zsolt köszöntötte a vendégeket, majd Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke tartott megnyitót, aki személyes élményeit elevenítette fel, felidézve a rakacai görögkatolikus példát. Tanulni jöttünk ide, – mondta az elnök, hogy az itt elhangzottakat a társadalmi esélyteremtő intézmények használni tudják. Ennek alapja a megyei önkormányzat által szerevezett program során az őszinteség – hívta fel a résztvevők figyelmét Seszták Orszkár.

Az első előadó dr. Batári Henrietta volt, aki a „Szabolcs-Szatmár-Bereg megye felzárkózás-politikai együttműködési programjának megvalósítása” elnevezésű hároméves projekt eddigi munkáját és eredményeit mutatta be.

Kétféle rendezvénytípust valósítottak meg a hároméves projekt alatt: egy megyei felzárkózási fórumot és évente négy tematikus munkacsoportot, ez utóbbi közül a mostani az utolsó alkalom volt. A projekt egész célja, hogy koordinációs és konzultációs csatornát alakítsanak ki, s az ehhez szükséges tudáscserének, párbeszédnek teret biztosítsanak, valamint az, hogy ne csak a hiányok feltárásáig, hanem a megoldás kereséséig juthassanak el. Hiszen a célcsoport hiányosságai az élet minden területén megfigyelhetőek: többek között a lakhatási körülmények nehézségei, higiénia hiánya, alapvető ismeretek hiánya, alacsony iskolai végzettség, elhelyezkedési lehetőség nehézségei, életvezetési ismeretek hiánya, adósságkezelés mint probléma, a megoldás ezekre a nehézségekre összetett és – szoros együttműködés után – hosszú távon várható.

Ennek érdekében kétféle, folyamatosan fejlesztendő dokumentum született már meg: a SZÚT, szolgáltatási út térkép (hiánytérkép), mely a hiányszinten jelentkező, vagy minőségben gyenge szolgáltatásokat tárja fel a célcsoportok lakóhelyén, a másik a MEP, a megyei esélyteremtő paktum.

A következő előadó Oroszné Obbágy Rita, a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs megbízottja volt, aki az egyházmegyei cigánypasztorációs munkáról számolt be, ami nem függetleníthető a különféle egyházmegyei irodák, az oktatási, a hitoktatási, vagy épp a szociális iroda együttműködésétől.

A görögkatolikus egyház cigánypasztorációs munkájának kiemelkedő jelentőségű alkotóelemei a Görögkatolikus Papnevelő Intézetben gyakorlattá vált cigánypasztorációs szociális alkalmak, melyek során a papnövendékek tíz településre látogatnak el, cigánytelepüléseken családoknál vendégeskednek, rendezvényeken vesznek részt. A cél, hogy a cigányság életéből sok mindent lássanak, hogy ezek a találkozások érzékenyítsék és tanítsák őket, akár arra is, hogy „vannak dolgok, melyekben egyezőek vagyunk, nincs különbség köztünk” – mondta Oroszné Obbágy Rita. A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán rendszeresen kerekasztal-beszélgetések zajlanak a témában, az egyházmegyei papok és papnék rekollekcióján szintén előkerülnek olyan kérdések, melyek segítenek abban, hogy a papok-papnék ne veszítsék el érzékenységüket.

A Nyíregyházi Egyházmegye sajátja az is, hogy minitalálkozókat szerveznek az egyházmegyei görögkatolikus cigány közösségek számára, ahol hitbeli és nációbeli identitása erősödhet a résztvevőknek; ezeken a találkozókon külön foglalkoznak felnőttekkel és az ifjúsággal.

Lakatos Sándor a Hodászi Görögkatolikus Cigányparókia alelnöke tanúja volt a helyi közösség kezdeti alakulásának, hiszen Sója Miklós atya szolgálata alatt ő is itt volt fiatalkorában az atya mellett. Ezért Sándor a hodászi cigánypasztoráció múltjáról mesélt korabeli fotókkal illusztrálva előadását: Miklós atya gyakorlata az volt, hogy a cigányok közé ment a Kolerásra (akkoriban, a háború előtt így hívták a cigánytelepet, a putrivilágot Hodászon a lerakott és felhalmozott szemét miatt), ahol el- és befogadták a görögkatolikus papot.

„Egyik kezében az Evangéliumot tartotta, a másik kezében a tanulásban és minden egyébben segítette a cigányokat. Egy személyben volt lelki vezető, szociális ügyintéző, felzárkóztató és az, aki igazságot tudott tenni a cigányok között, s akitől el is fogadták a segítséget.” – méltatta munkásságát Lakatos Sándor.

Sója Miklós bácsi munkája nyomán a hodászi közösség össze tudott fogni, célja lett és a hitben haladtak előre Miklós bácsival; az általa lerakott alapokat folytatták tovább 1995-ben templomépítéssel, 2005-ben tanodával, könyvtárral, zenés csoporttal, szociális otthonnal, közösségi házzal.

1990-től képzéseket kínáltak és végeztek a településen. „Ma már nem az a probléma, hogy képzetlen a cigányság: a kérdés az, mit fogunk ezzel a képzett cigánysággal kezdeni – meghagyjuk őket a közmunkában, vagy merünk teret engedni nekik” – tette fel a kérdést az előadó.

Utolsó előadóként Kanyó Árpád hodászi görögkatolikus parókus áll a jelenlévők elé, hogy a cigánypasztoráció jelenéről és jövőjéről beszéljen.

Gondolatainak központi mondanivalója a Miklósy István püspök atya jelmondata köré épült: „Kitartásban a siker”. Hodászon ennek a mondatnak a megvalósulását láthatjuk, hiszen egykor volt egy pap, aki emberszámba vette a putriban, a Koleráson élő cigányokat, aki egy embert, részeget sem hagyott az utca szélén, kitartóan nevelte, szerette őket, imádkozott értük és velük: sikere a jelenben az a komplexum, mely a templom köré épült, s mely elkíséri az embereket a bölcsőtől a sírig: óvoda, tanoda, családok átmeneti otthona, idősek otthona épült fel ebből a kitartásból. Ez a komplexum munkát ad az embereknek, képzést, fejlődést és sokféle ellátást biztosít az itt élőknek.

 Ha van elszántság, lesz siker – bíztatott a parókus atya, nyolc évtized munkája már most láthatóan és kézzelfoghatóan kirajzolódik, s ahogy egykor Miklós bácsi mondta, a hodászi templom tornya nemcsak Párizsig, de Amerikáig is ellátszik (egy tengerentúli közösség is tett már itt látogatást).

A munkacsoport utolsó egységében a jelenlévők hozzászólásait hallgatták meg, többek között a Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthon Hodász igazgatónőjét, Lippainé Szabó Katalint, valamint roma önkormányzatok vezetőit.

„A cigányságnak produkálni kell „első fecskéket”, hogy jó példaként járjanak elöl – ők azok, akik megfordítják a szólás igazságtartalmát: egy fecske is tud nyarat csinálni, vagyis változtatni az előítéleteken, a cigányság helyzetén” – magyarázta Oroszné Obbágy Rita egyik hozzászólásában.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye