Gyertek, kövessetek – Keresztes Szilárd püspök atya gondolatai Pünkösd utáni 2. vasárnapon

Elsőáldozás; Mt 4,18-23

Aki ma itt van, az mind nektek örül, az mind titeket ünnepel, mert ti is örültök az Úr Jézusnak, és ti is ünnepelni akarjátok az Úr Jézust. Amit az evangéliumban olvastunk, azt a mai napra nektek írták. Jézus meghívta az első tanítványait, mint ahogy titeket is meghívott akkor, amikor megkereszteltek, elhívott akkor, amikor hittanórára kezdtetek járni, és hív most, amikor az elsőáldozáshoz járultok.

Ennek a történetnek van néhány olyan gondolata, amely arról szól, milyennek is kell lennie egy elsőáldozó gyereknek, egy vallásos gyereknek, milyen az a fiatal, aki szereti Jézust, a templomot, a hittant.

Amikor Jézus ott járt a Galileai tó mentén, egyszer csak látott két fiatalembert, Simont és testvérét, Andrást. Szólt nekik: „Gyertek, kövessetek!” (Mt 4,19) Ez a két fiatalember halász volt, ott ültek a hajóban, és a hálójukat kötözgették, Jézus eközben szólította meg őket. Miért éppen őket? Másokkal nem találkozott? Nem voltak ott olyanok, akik jobban ráértek volna? Ez a kettő dolgozott, a munkájukat kellett abbahagyni, hogy elmenjenek Jézussal. De pontosan ez volt a fontos, pontosan azért hívta őket Jézus, mert olyan fiatalembereket akart hívni, akik szorgalmasak, dolgoznak, akik tudják azt, hogy csak annak van joga tisztességesen, nyugodtan élni, aki becsületesen megdolgozik érte. Jézus mellett nem volt könnyű dolga a tanítványoknak, de nem is hívott olyanokat, akik csak lustálkodnak, meg élik világukat. Jézus a szorgalmas, a fáradozó, a munkás embereket hívta el.

Aztán másik két testvért is látott, Jakabot és Jánost. Ők is halászok voltak, ugyanúgy dolgozgattak, úgy hívta el őket. A többi apostolról is elmondhatjuk, hogy szorgos emberek voltak. Volt persze olyan is, akinek a munkája nem örvendett nagy tisztességnek: Máté vámos, zsaroló adószedő volt, de őt is a munkapadtól hívta el. Jézus azért jött, hogy az embereket igazi tisztességre, igazi becsületre tanítsa. Jézus mellett csak azok érzik jól magukat, akik szorgalmasak, akik szeretnek dolgozni; Jézus a lusták társaságában nem érzi jól magát.

Gyerekek! Ti, azt hiszem, mindnyájan ilyenek vagytok. Iskolába jártok, és remélem, az iskolában rendesen tanultok, és a bizonyítvány miatt sem kell szégyenkeznetek, de ti arra vállalkoztatok, hogy a hittanórákon is részt vesztek, templomba jártatok, szorgalmasan készültetek az elsőáldozásra. Hát bizony, ez alatt az idő alatt sok minden mást is csinálhattatok volna. De hát Jézus pontosan azokat a gyerekeket, azokat a fiatalokat hívja, akik rendesek, szorgalmasak. Aki pedig nem ilyen lenne, aki szereti a dolgoknak mindig a könnyebb végét megfogni, aki inkább elbújik a felelés elől, mint hogy megtanulja a leckét, annak a hittanórán mindenképpen meg kell tanulnia, hogy Jézus tanítványa csak az lehet, aki szeret dolgozni és tanulni. Hívott titeket, és itt vagytok, hogy szeretetének legnagyobb jelével ajándékozzon meg benneteket.

De van itt még egy másik dolog, amire érdemes odafigyelni. Jézus először két testvért hívott, Pétert és Andrást, aztán látott másik két fiatalembert, Jakabot és Jánost, ők is testvérek voltak, édesapjukkal Zebedeussal együtt a bárkában javítgatták a hálót. Elhívta őket is. Jézusnak nem csak az volt a fontos, hogy dolgos, rendes fiatalokat hívjon, ő olyanokat választott, akik szeretik egymást és szeretik a szüleiket. Jézus mellett tanulták meg, hogy a tizenkét apostolnak egymást, aztán minden embert úgy kell szeretni, mint az édes testvérüket.

A négy meghívott fiatal abban a életkorban volt, amikor sok gyermek már szeret elszakadni otthonról, nem segít a szüleinek, nem adja haza a keresetét, amikor az édesapának meg az édesanyának már sok gondja van vele. Ha ilyen embereket hívott volna Jézus, akkor hogy magyarázta volna meg nekik, hogy az Isten a mi mennyei Atyánk. Ha nem tudjuk szeretni szüleinket itt a földön, hogyan érezzük meg, hogy szeretnünk kell az Istent, aki a mi Atyánk. Jézus mindenkitől elvárta, hogy szeresse szüleit. Ti már sokkal többet tudtok erről a szeretetről, mint azok, akik nem jártak hittanra, ti már tudjátok, hogy a szülői szeretetnek és a szülőkhöz való ragaszkodásnak milyen nagy szerepe van abban, hogy a gyerekek eljussanak Jézushoz, mint ti most. Köszönjétek meg szüleiteknek a mai szép ünnepet!

A jó gyerekeket szeretik a szüleik, büszkék is rájuk. Ilyen volt két tanítványnak, Jakabnak és Jánosnak az édesanyja. Ha tehette, követte Jézus kis csapatát, és gondoskodott róluk. Ott volt a Golgotán is, távolról nézte a keresztre feszített Jézust (vö.Mt 27,56). Egyszer ez az édesanya elment az Úr Jézushoz, és egy furcsa dolgot kért tőle: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban.” (Mt 20,20) Ez az anya a lehető legjobbat akarta fiainak, hogy mindig a legközelebb legyenek Jézushoz. Ti most már eljutottatok ide, Jézus itt van az oltáron, itt vár titeket, és ti itt ültök az oltárnak a jobb oldalán meg a bal oldalán az Úr Jézus mellett. Legyetek boldogok Jézus mellett, legyetek büszkék a szüleitekre, akik idevezettek titeket, akik rendes embert akarnak nevelni belőletek.

Amikor Jézus elhívta ezeket a fiatalembereket, akkor azt mondta nekik: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászaivá teszlek benneteket!” Attól kezdve már nem a halakat fogták, csak néha mentek halászni. Attól fogva az volt a dolguk, hogy az embereknek magyarázzák Jézus evangéliumát, hogy embereket halásszanak. Akiket Jézus hív, azokat mindig elküldi, hogy másokat is hívjanak. Nektek már az a feladatotok, hogy amit hittanórán tanultatok, azt ne titkoljátok el, azt mondjátok el másoknak is. Mondjátok el, mennyi szépet tanultatok, milyen nagy élmény volt az elsőáldozás. Ne titkoljátok, ne szégyelljétek! Akik nem ismerik vagy nem szeretik a hittanórát, talán mosolyognak, talán gúnyolnak titeket, de Jézus szeretete már azt parancsolja nektek, mondjátok el, milyen jó dolog az, hittant tanulni, templomba járni, szentáldozáshoz járulni. Megnyeritek az embereket, mert a szívetek tiszta, az életetek tele van lelkesedéssel, örültök, boldogok vagytok. Mondjátok el az életetekkel és a szavatokkal, hogy nagyon szeret minket az Isten, és boldog az, aki Jézusban elfogadja az Isten szeretetét.

Én azért vagyok itt, hogy az Úr Jézust ajándékozzam nektek, és hogy az Úr Jézus nevében mindig szeretettel fogadjalak titeket. Hát gyertek gyakran az áldozáshoz, és legyetek szorgalmas tanulók, az embereket szerető, másokat is a jóra tanító igazi jézusi tanítványok.

Nyíregyháza, 1991. június 12.

Dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott megyéspüspök

Nyíregyházi Egyházmegye