- Néha leejtem a kanalamat - mondta a kisfiú.
- Ez velem is gyakran megesik - felelte az öregember.
- Leöntöttem a nadrágomat - súgta oda a kisfiú.
- Azt én is szoktam - mosolygott az öregember.
- Sokat sírok.
- Én is - bólogatott az öreg.
- De a legrosszabb - mondta a kisfiú -, hogy sokszor senki se figyel rám.
Ebben a pillanatban egy öreg, ráncos kéz melegét érezte saját kis pufók kezén.
- Tudom, miről beszélsz - válaszolta az öregember.
(Shel Silverstein)
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / HETI GONDOLATOK
VISSZA A TETEJÉRE