A Feltámadás után csodálatos dolog Pünkösdöt ünnepelni.

Különösen akkor, ha hét kisgyermek járul először az Úr asztalához.

Kispesti görögkatolikus kápolnánkban a lépcsők is megteltek emberekkel.

Az ünnepi szentmise kezdete előtt áhítattal énekeltük Szűzanyánhoz, hogy "Mária gyermekei, ide jöjjetek!"

Leendő elsőáldozóink egy szál égő gyertyával, és fehér liliommal vonultak Krizosztom OSBM szerzetesatya vezetésével az oltár elé.

Kipirultan, boldog mosollyal várták keresztségi fogadalmuk megújítását.

Még arcukon volt a megelőző napon tapasztalt, várakozással teli izgalom.

Krizosztom Atya prédikációjában beszélt nekünk arról, hogy az Oltáriszenrségben valóságosan jelen van Jézus Krisztus.

A vigasztaló Szentlélekről, mely a hitben erősítőnk, a félelemben bátorítónk, gyengeségünkben támaszunk, testi-lelki szükségeinkben gyámolítónk.

Megható volt, ahogy a szentáldozásnál sorrendben a kicsik voltak az elsők, majd hozzátartozóik, s végül mi, a hívek.

A Liturgia végén a szülők kézrátétellel megáldották gyermekeiket, s ők egy-egy szép verssel fejezték ki köszönetüket.

Levetették ministráns-ruhájukat.

Nem rejtegettek alatta tarisznyájukban valamit, mint hajdan a kis Tarzíciusz, csak szívük szapora kis dobbanásait.

Jókedvűen ültek a parókián már megterített asztalhoz, mely finom kakaóval, és kaláccsal várta őket.

Mi, felnőttek pedig szívből imádkoztunk értük, hogy hitüket reménységgel, és szeretettel megőrizhessék.

Köszönet még Szántai Miklós OSBM szerzetesatyának, és Tatai Pálné Jolikának áldozatos, szeretettel teli hitoktatói munkájukért.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum