Come, follow me - István Beregi diamond liturgy in the cathedral

Tizennyolc paptestvérrel egy diakónussal és Ábel püspök atyával együtt indult ünnepi bevonulásra Beregi István atya, aki papságának hatvanadik évét ünnepelte június 6-án a Szent Miklós székesegyházban.

Gyémántliturgiáját már tavaly augusztusban meg szerette volna tartani, szentelésének jubileumi napján, de a járvány okozta korlátozások nem tették lehetővé a nagyobb ünnepségeket. Ám idén a meghívottak között a család mellett már ott ünnepelhettek egykori parókusukkal a nyírturai, a birisi, a bökönyi, a mezőladányi és a jósavárosi hívek, valamint azok a szolgálattevők, akik közel állnak paptestvérükhöz, a tiszteletbeli esperes-parókus István atyához.    

„Jöjj, kövess engem!” – ismételte a főpásztor prédikációja kezdetén az evangéliumban hallott igeszakaszt. „Az Úr Jézus Krisztus szeretetének a szavai ezek, amelyekkel apostolokat hívott meg és küldött a világba, hogy a világ ne érezze magára hagyatottnak magát, gondoskodott rólunk, keresztényekről. Ez a hívó szó egészen napjainkig elhangzik.”

A hatvan évvel ezelőtt is elhangzott. A püspök kézrátételének megszentelő ereje után István atya felszentelt papként azzal a biztos meggyőződéssel indult el beteljesíteni ezt a hívó szót, hogy aki meghívta, az el is kíséri őt útján. „És Krisztus hűséges volt hozzá, és ő is hűséges volt Krisztushoz.” – folytatta Ábel püspök atya a gyémántmisés atyához intézett szavakat.

Három olyan magatartásbeli hibára hívta fel a figyelmet, mely akár egész életünkre hatással lehet: ha siránkozunk a múlt felett, ha nem tudunk előretekinteni, ha elfelejtünk örülni annak, amink van.

A prédikáció végén Ábel atya egy ezüst papi mellkeresztet adott át István atyának a kerek évforduló alkalmából. Ennek hátoldalán Pál Timóteushoz írt leveléből olvasható szavakat véstek: „Légy a hívek példaképe.” Az ünnepi szónoklat ezzel összecsengően így summázta István atya eddigi életművét, mely hatvan éven keresztül jó példaként állhatott az emberek előtt:

Nem siránkozott a múlton, bátran a jövőbe tekintett és megtanult örülni a pillanatnak.

A Szent Liturgia végén Beregi István atya megköszönte Ábel püspök és a jelenlévő paptestvérek, hívek közös imáját, jelenlétét. Felelevenítette azt a jelmondatot, mely hatvanegy éven keresztül kísérte, hajtotta előre: „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.” 1Kor9,22 „Hogy a „Tűz Csiholója”, a Szentlélek Úristen indíttatásából, akaratát teljesítve legyek az, ami. Vigyázó, segítő, támogató, megértő gondolattal legyek a másik iránt.

Vízkereszt egyik imádságában hangzik el „nagy vagy te, uram, fölségesek a te műveid, és nincs szó, mely elégséges volna csodatételeid magasztalására”.

„Az isteni szerelem nem az ember ajkáról hangozhat el, csak a szívekben élhet. Nem tudjuk elmondani Isten végtelen szeretetét, csak hordozni próbáljuk” – mondta meghatódva István atya, aki maga is ezt igyekezett tenni eddigi életének nyolcvanhat és papi hivatásának hatvanegy esztendejében.

A nyíregyházi megyéspüspök átadta Beregi atyának Őszentsége Ferenc pápa áldását és jókívánságát tartalmazó köszöntő képet.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye