Oriental theology, Byzantine spirituality

Az előadás témája egyszersmind az ökumenikus párbeszéd alapelvéhez igazodik, amely nem más, mint hogy kölcsönösen megosztjuk egymással ajándékainkat, hiszen ezáltal is tanulhatunk egymástól. Ugyan a párbeszéd különböző típusait meg kell különböztetnünk egymástól, mégsem szabad szétválasztanunk, hiszen az egyház egységének helyreállításáért végzett fáradozás egy és oszthatatlan.

Történelmi egyházszakadások viharában

Koch bíboros egyháztörténeti áttekintésében képet kaphattunk történelmünk egyházszakadásainak mozgatórugóiról. Láthattuk, a véleménykülönbségek ütköztetésekor sokszor nem könnyű különbséget tenni a hitért viselt egyházi felelősség és a birodalmi politika között. Ám a szakadások teológiai oka a Krisztus-hit megvallásának helyes nyelvi formája körüli vitában keresendő.

Ökumenikus párbeszéd csak akkor jöhet létre, ha dialógus alakul ki a katolikusokhoz a keresztény vallások között a legközelebb álló, keleti ortodox egyház vezetői és Róma püspöke között. Szerencsére az elmúlt száz évben történtek ilyen események, ezek nyomán pedig nagy horderejű krisztológiai nyilatkozatok születtek.

Közös nyilatkozatok 

Talán ezek közül a leghíresebb II. János Pál pápa és I. Ignatios Zakka Iwasz antiochiai szír ortodox pátriárka 1984-ben létrejött közös nyilatkozata, amely kimondja, hogy szükséghelyzetben megengedett a bűnbánat, az eucharisztia és a betegek szentségének kölcsönös kiszolgáltatása, illetve felvétele a katolikus és az ortodox egyház között.

Ezt a megállapodást méltán nevezhetjük történelmi jelentőségűnek, mivel a történelem során először – a továbbra is fennálló egyházszakadás ellenére – a két egyház között korlátozott mértékben lehetőséget adott a communicatio in sacris gyakorlására: a szentségekben való közös részesedésre. Az egyházszakadást jelentősen elmélyítő khalkédóni zsinat után több mint másfél évezreddel sikerült csak hivatalosan felszámolni a katolikus egyház és a keleti ortodox egyházak közti krisztológiai eltéréseket. Ezzel persze önmagában még nem állt helyre sem az egyházak egysége, sem az eucharisztikus közösség. További munkára van szükség elöljárók és hívek részéről egyaránt.

Párbeszédre márpedig nagy szükség van

A múltból fennmaradt vitás kérdések teológiai feldolgozása teljes egészében a katolikus egyház és az ortodox egyház teológiai párbeszédéért felelős nemzetközi vegyesbizottság feladata. A bizottság munkájában tizennégy autokefál vagy autonóm ortodox egyház vesz részt, az egyetlen kivétel a bolgár ortodox egyház. E fontos bizottság plenáris ülésein megállapítást nyert az ortodox és a katolikus teológia nagyfokú összhangja.

Miért kell küzdenünk a jelenben?

A svájci bíboros szomorúságának adott hangot a moszkvai orosz ortodox patriarkátus és a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátus közti mélyreható feszültség okán, amely az ukrajnai ortodox egyház autokefáliájának – önállóságának – kérdése körül alakult ki.

Mégis, mindig, mindenkor továbbra is az egység felé kell munkálkodnunk, melynek talán legfontosabb pontja: sikerül-e Róma püspökét a keleti egyházak számára is elfogadható és mélységesen tisztelendő méltóságként láttatni. Az egyetlen út, ahogy Ferenc pápa mondja: „Meggyőződésem, hogy a szinodális egyházon belül a péteri primátus gyakorlására is tisztázottabb módon történhet. A pápa nem áll önmagában az egyház fölött, hanem benne áll az egyházban – mint megkeresztelt a megkereszteltek között, a püspöki kollégiumban püspökként a püspökök között, ugyanakkor arra hivatott, hogy Péter apostol utódaként vezesse az egyházat, amely a szeretetben az összes többi egyházat megelőzi.”

Az előadás végén Fülöp metropolita atya megköszönte Kurt Koch bíboros munkáját, és megvallotta, hogy közös pannonhalmi konferenciájukon ő maga is megtért: az ökumené felé.

Koch bíboros előadását a Görögkatolikus Médiaközpont rögzítette, így gondolatai akár teljes egészében visszahallgathatók.  

Szöveg és fotó: Hekler Melinda/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye