Századik születésnapján köszöntötték Stefánia tisztelendő asszonyt a Szent Miklós-székesegyházban. Száz leszármazottja és hozzátartozóik körében Szocska A. Ábel megyéspüspök szólt a hálaadó Szent Liturgián június 12-én a népes papcsalád ünnepeltjéhez és megjelent tagjaihoz.
Soltész Mihályné született Breznay Stefánia tisztelendő asszony június 10-én ünnepelte századik születésnapját, nagycsaládjának tagjai június 12-én, szombaton gyűltek össze tiszteltére a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban, hogy hálaadó Szent Liturgia keretében adjanak hálát a Jóistennek legidősebb szerettük életéért.
A szertartást a tisztelendő asszony két papgyermeke és a család további tizenegy papja végezte, a prédikációt Ábel püspök atya tartotta. „Ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja” – idézte a főpásztor Babits Mihály szavait. Köszöntötte az ünnepeltet, akinek a jelenléte, frissessége egy csodával ér fel.
A csodára méltónak kell lenni, s csak az méltó, aki sziklára építi életét – mondta püspök atya, Stefánia tisztelendő asszony férjével Krisztusi sziklára építkezett. „Csak hit által bontakozik ki a csoda, amely kegyelmi ajándék.”
Száz év alatt végigélte a történelem nagy eseményeit, nem könyvből ismeri azokat. A mai alkalom a generációk találkozója; 7 gyermeke, 30 unokája, 54 dédunokája és 9 ükunokája van: száz év száz leszármazott – mutatott rá a rendkívüli egybeesésre Szocska Ábel atya.
Felidézett egy korábbi írást egy festményről, mely a Soltész házaspár szobájában függött a falon. Az emmauszi tanítványok témájú alkotáson Jézus látszik a tanítványai között, együtt sétálnak. Ez a festmény meghatározza és kifejezi ennek az életnek a hitét, erejét, bátorságát – üzenete a mai ünnep mottója is lehetne: „járjatok továbbra is Krisztussal” – zárta gondolatait a főpásztor.
A szertartás végén a nyíregyházi megyéspüspök megköszönte a tisztelendő asszony görögkatolikus egyházért végzett fáradságos szolgálatát, az egyházért hozott áldozatát, köszöntő szavai mellé virágot, oklevelet és egy arany püspöki keresztet adományozott az ünnepeltnek.
Névjegy – Soltész Mihályné született Breznay Stefánia
Született Putnokon 1921. június 10-én. Szülei középiskolai tanárok voltak, testvére, Lajos, szintén középiskolai tanárként dolgozott.
Diplomáját a budapesti Csalogány úti állami tanítóképzőben szerezte 1940-ben. 1942-ben férjhez ment Soltész Mihály tanulmányvégzett papnövendékhez. Nagykállóban kezdték a közös életüket, itt született Stefánia és Erzsébet nevű gyermekük, 1945-ben Szakolyba kerültek, ahol megszületett Ágnes, Rózsa, Mihály, Borbála és János.
Férje, Soltész Mihály áldozópap 1975-ben, harminckét évi papi szolgálat után ment nyugdíjba, akkor visszaköltöztek Putnokra.
1982-ben elveszítette férjét, 2002-ben Nyíregyházára költözött a gyerekei és leszármazottai közelébe: 7 gyermeke, 30 unokája, 54 dédunokája és 9 ükunokája van.
Fiatalabb korában nagyon szeretett kézimunkázni, zongorázni, kirándulni, túrázni. De legjobban a templomba szeretett járni, imádkozni és énekelni, kérni a Jóisten segítségét a nagycsaládért, hazánkért.
Szöveg: P. Tóth Nóra, fotó: képernyőkép, családi magánarchívum
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |