Mentési Pontot szenteltek és családi napot tartottak Rozsályban

Két napja elkezdődött a régóta várt és 2020-ról idén nyárra halasztott foci Európa-bajnokság, s bár néhány meccset már lejátszottak a tornán, a legnagyobb teljesítményt eddig nem azok nyújtották, akiktől talán előzetesen vártuk. Igen sajnálatos esemény, majdnem tragédia történt a szombat koraesti Dánia – Finnország északi rangadón, a dánok középpályása, Christian Eriksen ugyanis minden előzmény nélkül összeesett a pályán. Az orvosi személyzet rögtön intézkedett: még a pályán szívmasszázst alkalmaztak, újraélesztették, aztán kórházba szállították, ahol stabilizálták az állapotát. A megdöbbentő jelenetek után csaknem két órával folytatódott a meccs, s nem meglepő, hogy az előbb sokkal jobban, aztán csak sokkal (…) futballozó dánok kikaptak az EB-újonc finnektől, ám abban biztosak lehetünk, könnyebb feldolgozni a vereséget a tény tudatában: Christian Eriksen győzött és életben maradt. Nem történt volna ez így a hősies szolgálatot végző orvosi stáb nélkül, akik előtt több ezer kilométerre Koppenhágától is kalapot kell, hogy emeljünk.

Véletlenül sem szeretném hasonlóan ijesztő történetek felidézésével borzolni a kedélyeket, de a témánál kell maradnom, már csak az aktualitása miatt is. Balesetek, betegségek, rosszullétek mindig voltak, szirénázó mentőautókat korábban is rengeteget láttunk az utakon, de az elmúlt másfél évben, a koronavírus első hullámának kezdete óta a mentősök szerepe talán még inkább felértékelődött. Még ha általában névtelenül is, de közszereplőkké és a napi média visszatérőivé váltak – sajnos. A munkájuk fontosságát eddig se vitatta senki, de az elmúlt időszakban még nagyobb szükségünk volt rájuk, mint valaha. És ezért szól igazán nagyot, hogy Magyarország egyik legkeletibb csücskében, a hármashatár mellett húzódó Rozsály községben Mentési Pont létesült, melynek átadására június 11-én, pénteken került sor. Országos szintű jelentőségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a település polgármestere, Sztolyka Zoltán, a szomszéd települések polgármesterei és Tilki Attila országgyűlési képviselő mellett tulajdonképpen az Országos Mentőszolgálat egész vezérkara megjelent az átadón.

Számomra szimbolikus, hogy a már meglévő orvosi rendelő egy részéből kiépített Mentési Pont éppen a görögkatolikus templommal szemben van. Mintha csak azt sugallaná: fontos a szakmai hozzáértés, de azért Istent sem lehet kihagyni a gyógyításból – a kettő összetartozik. Nem kell mentegetőzni, mert hit nélkül mentőzni sem lehet, ez a hivatás is csak Istennel karöltve végezhető.

Miközben tudom, hogy én vagyok az orvos, a mentős, az én feladatom, hogy mindent megtegyek a bajba jutott embertársam életben maradásáért, be kell látnom, hogy önerőből mindenre én sem vagyok képes, önmagában a gyógyítást sem hajthatom végre egyedül.  Felismerik ezt a hivatásukat maximális lelkiismeretességgel megélő mentőápolók és orvosok is, akik, miközben várják a riasztást és a Mentési Ponton tartózkodnak, gyakran betérnek a templomba egy-egy fohász erejéig. És felismerésükből fakad, hogy fontosnak érezték: ne csak átadás, de szentelés is történjen a Mentési Ponton. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Rozsályi Görögkatolikus Parókia lelkipásztoraként megszentelhettem az épületet és a mentőautót is. Kívánom, hogy – amint Jézus mondja Zakeusnak megtérését követően: „ma üdvösség köszöntött erre a házra”, – az olajjal való megkenés és a szenteltvízzel történő meghintés után erre az épületre is üdvösség köszöntsön. Az itt szolgálatot teljesítőkért és gyógyító munkát végzőkért pedig folytatjuk megkezdett imádságunkat:

„Urunk, ki azt parancsoltad, hogy mindent a te dicsőségedre cselekedjünk, adj áldásod által szolgáidnak is, akik munkájokat dicsőségedre kezdik, a sikeres bevégzéshez teljes segítséget, egészséget és hosszú életet ajándékozván nekik. Kérünk téged, legkegyesebb Teremtő, hallgass meg minket és könyörülj.”

Ám nem a Mentési Pont szentelése volt a nap egyetlen örömteli eseménye: egyházközségünk családi- és gyermeknapját tartottuk délután az önkormányzat gazdasági udvarában, mely a Közösségfejlesztés a Csengeri Esperesi Kerületben elnevezésű, EFOP-1.3.7-17-2017-00090 számú pályázat keretében valósulhatott meg. Hálásak lehetünk a szép időért (amibe egy kis nyári zápor is belefért – tényleg jólesett, hogy jól esett!), a helyszínért, a rengeteg lángosért, amit egyik hívünk sütött (14 kg lisztből!), illetve egymásért, hogy sokan összegyűltünk. Ahogy az egyik fiatal megjegyezte: jó volt újra emberek között lenni! A Mentési Pont átadásának délutánján családi napunkról senkit nem kellett kimenteni, s szokványos, száraz beszámoló helyett fogadják szeretettel ez alkalomra írt versecskénket („ódánkat”), mely a fűzfa-rímek esendőségével, de jól sikerült napunk hangulatát, s örömét tükrözve strófákban mondja el napunk programját és tanulságait.

ÓDA A ROZSÁLYI GÖRÖGKATOLIKUS PARÓKIA CSALÁDI–ÉS GYERMEKNAPJÁRA

 

Családi-és gyermeknapra íme, ide érkeztünk

Mert a pap sem csak akkor lát szívesen, ha vétkeztünk.

Nem csak szűk családi körben vagyunk itt a Marsalyban:

Nagyobb a family, kiknek szerveztük az alkalmat.

 

Isten gyermekeiként vagyunk jelen az Egyházban,

Érezd magad otthon benne, s ne úgy, mint egy fegyházban.

Mai délutánunk is ezt a célt, s ne mást szolgálja;

Ne múljon el hamar örömünk s jókedvünk órája.

 

Elmúlt évünkben, azt hiszem, van most mit bepótolni,

Pandémia alatt tilos volt szinte szórakozni.

Hiányzott a közösségi élmény, s a találkozás,

Végre véget ér, s vissza se nézzen a sopánkodás!

 

Gyerekeknek valósággá válik, mert nem álom már:

Érkezik az udvarunkba mindjárt egy ugrálóvár!

Nehéz elképzelni, de ha a gyerekek ráunnak,

Később sztárvendége is lesz mai délutánunknak.

 

Pancsi bohóc a szakmájában a legnagyobb vitéz,

Látni fogjuk mindjárt, de ő tényleg mindenhez is ért.

Lufit hajtogat, arcot fest, s csillámtetoválás…

Siess, le ne maradj, mert jön majd a kapuzárás!

 

Nagy az udvar, s szó szerint is szabad a pálya,

Röplabdának, s focinak sincs semmi akadálya!

Kezdődik az EB, a magyarok is ott vannak!

Mutassuk meg: Rossi, Rozsályból is válogathat!

 

Aki szomjas, hisz meleg van, szomjat csillapítson,

Van sör, s üdítő is bőven, nem kell, hogy lapítson!

Délutáni menüben a lángos a fő fogás:

Mesterséfünk ajánlása: rakjunk rá szalonnát!

 

„Azért élünk a világon, hogy otthon legyünk benne…”

Tamási Áron szavait nem kell elemeznem…

Vágyunk a Családra, és hogy otthont leljünk együtt,

Azért vagyunk, s azért élünk, hogy egymást szeressük.

 

Pörgő, rohanó világunkban is egyetlen szabály:

Legnagyobb érték az életünkben az a Család!!!

Munka, meló megemészt, de ne cserélj sorrendet!

Isten nem gályarabnak teremtette az embert!

 

Zárszóként: köszönöm Mindnyájuknak, hogy itt vannak,

Helyszínért hálásak vagyunk az Önkormányzatnak!

Kívánom, hogy érezzük jól magunkat Mindnyájan,

Falvaink Családjait a Jóisten megáldja!

Szöveg: ifj. Obbágy László, fotó: Rozsályi Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye