Keresztelő Szent János születése

Próféta – Sőt, az Úr „tisztes és dicső” prófétája, ahogy egyházunk liturgikus szövegével megtiszteljük Jánost. Méltóképpen fejeződik be az ószövetségi próféták sorozata ővele, aki elvezeti az Úr népét az Újszövetség határáig. Jogosan állíthatjuk róla, hogy ő „a próféták között a legnagyobb”, a „minden prófétánál nagyobb próféta, kinek nincs és nem is lesz mása”. Nem légből kapott állítás ez, hiszen maga Jézus mondta: „Asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál” (Mt 11,11). Csillagként ragyog előttünk: ő az „a hajnali csillag”, aki „az igazság Napjának közeli megjelenését hirdeti”. Nem fényforrás, de prófétaként közvetíti nemcsak Isten szavait, hanem Jézus világosságát is „mindnyájunk újjáteremtésére és lelkünk üdvözítésére”.

Előhírnök – János az, aki „hírnöki utat teljesít az isteni Ige eljöveteléhez, mint a fényes hajnali csillag”. Ő az, aki „eljött előkészíteni Üdvözítőnk útját”. Még a prófétai tevékenységre utal vissza az így szóló himnuszunk: „Illés lelkével és erejével jött az Úr utait előkészíteni.” Igen, mert „őbenne jelent meg Krisztus eljövetelének előhírnöke és tanúbizonysága”. Rávilágított arra az útra, amely az üdvösségbe vezet. Nem más ez, mint a bűnbánat útja, amely az üdvösség útjába torkollik. Igazából Jézus vezet rá bennünket erre, de már János megsejteti. Ő előhírnökként mondja azt, amit Jézus majd ugyanazokkal a szavakkal megerősít (Mt 4,17), s amit liturgiánk így tár elénk: „Az Úr eljövetelét nyilván hirdeti, mondván: Térjetek meg, mert közeledik a mennyek országa.”

Keresztelő – Ezzel a címmel is megtiszteljük Jánost. Hiszen ő „Üdvözítőnk keresztelője” is! Az embereket buzdította: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa” (Mt 3,2), s feladta nekik a bűnbánati keresztséget. Jézust viszont előképi keresztségben részesítette. Így minden ember figyelmét felhívja arra, hogy számunkra a szentségi keresztség szükséges az üdvösséghez. Prófétasága és előhírnöki mivolta ezzel teljesedik ki mind Jézus irányában, mind mifelénk.

Az ünnep liturgikus szövegei arra buzdítanak, hogy „mi is, halandók, kövessük az ő erényeit, ki imádkozik a mi lelkünk üdvösségéért”.

Szöveg: dr. Ivancsó István, Új Ember, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye