Az emberi szívben rejlő „Isten alakú űrt” csak maga az Isten tudja betölteni – Leleki táplálék minden időben

Szent Máté evangéliumának a 8. fejezete végig olyan eseményeket tár elénk, ahol a bánattal, keresztekkel, fájdalommal körülvett időszakot felváltja a mérhetetlen öröm! Hiszen meggyógyul a leprás, a kafarnaumi százados szolgája, Péter anyósa, majd vihar csendesedik le a tavon és az apostoli szívekben egyaránt, és végül két megszállott ember „Jézus lábainál fog ülni ép elmével”! A temetőben, „Isten szántóföldjében” virrasztási énekünk szerint „figyelemmel tekintsünk körül, nemde elenyészik ott az ifjúság, s egyaránt elhervad minden életkor, ottan mély CSEND és HALLGATÁS honol”. Első ránézésre ilyen csendes a Gadara környéki temető is, kívülről csendesnek tűnik Péter apostol háza is, vagy a kezét tördelő százados, a sorsába beletörődő leprás és a hajóba szálló tanítványok. Azonban a látszólagos külső csendből mindenhol feltör a szív mélyéről jövő jajszó, mely az Isten szeretetére, könyörületére rászoruló ember kiáltása, vagy inkább esengő fohásza! Kívülről sokszor úgy tűnik, hogy minden rendben, de belül talán egészen más a helyzet! Sokszor kérdezzük egymástól: „Minden rendben?” és ha azt halljuk, hogy „Igen!”, akkor rögtön el is hisszük. Pedig abba a pici törékeny cserépedénybe, amit emberi szívnek hívunk, mennyi minden belefér (bánat is), amiről mi nem tudunk! Ez a szív, ha szól, akkor két dobbanás között mindig az Istent kérdezi: „Akarod-e, hogy még egyet dobbanjak?”, de neked sokszor nem beszél a saját bánatáról, hogy ezzel ne terhelje a te szívedet! Jézus ismeri mindazt, ami belső házadban, a lelked mélyén van és azért jött, hogy ezt a belül való életet gyógyítsa! Amikor egyházközségi teendőimből hazaérek, sokszor kérdezik gyermekeim: „Apa mit hoztál?” Te mit viszel otthonodba? „Sötét ember, honnan hozol ma fényt?” (Áprily Lajos: Téli reggel) A rád bízott szívekbe viszel-e örömöt, derűt, mosolyt és kacagást? Vagy netán kemény szavakat, feszült légkört, békétlenséget? Az evangéliumban szereplő megszállott emberek félelmet visznek a környéken lakók életébe, akik védekezésként (más beszámolók szerint) próbálják őket lekötözni. Az ember megkötöz, megbéklyóz, megbélyegez! Nagypénteken megkötözték a Végtelen Szeretet kezeit is, aki azt követően már nem is tett több csodát! Sokan, – kizárólag a maguk erejére hagyatkozva –, már kora reggel megkötözik Jézust és nem értik, hogy az áldott kezek csodáit miért nem élhetik át! Azonban az Istenember, amikor szabadon engedik Őt munkálkodni, akkor mindig feloldoz! Feloldozza a megszállottakat is az ördögi kötelékektől, a város lakói azonban viszonzásul arra kérik, hogy távozzék el határaikból! Ő pedig szelíd és alázatos szívű, ezért továbbáll! Nem bünteti az Őt elutasítókat, hiszen a gadaraiak saját magukat büntetik meg, mert Krisztus nélkül maradnak! Az emberi szívben pedig van egy „Isten alakú űr” (Blaise Pascal), melyet csak maga Isten tud betölteni. Jön a VAKÁCIÓ, és nem a VAKCIÓ, hiszen ennek a szónak akkor van értelme, ha benne van az „Á” betű is. Sőt ez a betű, mással nem is helyettesíthető, mert úgy értelmetlen lesz! Kívánok Önöknek a Jóistentől bőségesen megáldott vakációt, melynek elsősorban nem az „Á” betű ad értelmet, hanem az Istennek tetsző cselekedetek! Nagypénteken a Golgota keresztjének malomkövei lisztté őrölték Jézus búzaszem életét! Kívánom, hogy egy parányi liszt hulljon minden kicsiny kis emberi szívbe, hogy bármilyen határhoz is érjen életünk, soha el ne küldjük magunktól Jézust! Legyen mottónk a következő: „Sokan azzal kezdik minden reggel, hogy megváltoztatják életüket, de mégsem teszik. Én azonban változtatni fogok, jöjj és tarts velem!” Ne feledjük: Krisztus csak akkor tudja megváltoztatni az életünket, ha hiszünk Őbenne!

Szöveg: Demkó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye