Tökéletes népet készíteni az Úrnak... – emlékfalat avattak a hittudományi főiskolán

Az emlékfal megáldása előtt dr. Véghseő Tamás rekor atya mondta el ünnepi gondolatait, melyet az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatnak.

1939 tavaszán az újonnan felszentelt és beiktatott Dudás Miklós hajdúdorogi püspök első főpásztori körlevelét ezekkel a szavakkal kezdte:

„Első főpásztori szózatomban kormányzati programom gyanánt ugyanazt jelöltem meg, ami az Úr nagy Előhírnökének, Keresztelő Szent Jánosnak Istentől kijelölt életprogrammja volt: „Parare Domino plebem perfectam” - tökéletes népet készíteni az Úrnak (Luk 1,17.). Ehhez kértem egyházmegyém nagyontisztelendő papságának segítségét s ezt a segítséget kérni, sürgetni, szorgalmazni meg nem szűnhetek mindaddig, míg hívő népünk a vallás-erkölcsi tökéletességnek arra a fokára el nem jut, melyet a Jó Pásztor, Krisztus Urunk tőlünk elvár.”

A Szent Lukács evangéliumából kölcsönzött – és templomainkban éppen néhány napja, az Előhírnök születésének ünnepén felidézett – merész célkitűzés jól illett a mindössze 37 éves püspök fiatalos lendületéhez. Magasra tette a lécet önmaga előtt. Átérezte felelősségének súlyát, megértette az akkor ezernyi nehézséggel és kihívással küzdő magyar görögkatolikus egyház sorskérdéseit és azokra válaszként nem apró kompromisszumokat akart megkötni, nem a túlélésre rendezkedett be, hanem bízva a gondviselő Istenben és a pócsi Szűzanya pártfogásában nagyívű programot alkotott, mellyel nem kevesebbet mint a tökéletességet célozta meg.

1959-ben, püspökké szentelésének 20. évfordulóján a nagybetűs programról és a szent tervekről Dudás püspök azt írja, hogy azok romjain ülve Jób szavait ismételgeti: az Úr adta, az Úr elvette. Áldott legyen az Úr neve. Önmagát már nem a keresztet magasra emelő, a népet tökéletességre vezető főpásztorként látja, hanem magányos kereszthordozóként, aki a Golgotára súlyos keresztet hordozva egyedül, mindenkitől elhagyva botorkál. Magányosan, de mégse hitehagyottan. Hite és bizalma a Gondviselésben töretlen, a keresztben nemcsak a jelen szenvedését, hanem a jövőbeli üdvösséget is látja: in cruce salus. Az üdvösség a keresztben van – írja papjainak.

Közismert, hogy Dudás Miklós püspök főpásztori programját az 1945 után fokozatosan kiépülő és az ország vezetését magához ragadó kommunista párt rombolta le. Ami keveset a háborús időkben építeni tudott, azt a hatalom új birtokosai azonnal elvették és a püspök néhány év leforgás alatt eszközeitől megfosztva, sokszorosan megalázva és megfélemlítve, teljesen kiszolgáltatott helyzetben találta magát.

Egymást követték a fájdalmas események: Mindszenty bíboros letartóztatása, az egyházi iskolák államosítása, a szerzetesrendek – köztük a Dudás püspök számára oly kedves bazilita rend – működésének betiltása. Az egyházellenes propaganda, a papság elleni gyűlölet felszítása a napi rutin részévé vált. Megteremtették a félelem és a bizalmatlanság légkörét, amiben minden azt az üzenetet közvetítette, hogy a hitnek és az egyháznak a népi demokráciának nevezett új rendszerben nincs jövője.

Mit tett ekkor Dudás püspök atya?

1950-ben létrehozta azt a papnevelő intézetet és a hittudományi főiskolát, ami jellegénél fogva az egyház jövőjéről szól, hiszen az újabb és újabb papi nemzedékek képzését szolgálja. A jövőt kezdte építeni a kilátástalanság és jövőtlenség idején.

Bár az egyház ellenségei megpróbálták ezt a tettét is ellene és az egyház ellen fordítani, a jövő őt igazolta. A görögkatolikus egyház túlélt minden nehézséget és válságot, s a krízis legmélyebb pontján megszülető papnevelő intézet és hittudományi főiskola ma is betölti hivatását.

A prófétai tettként is értelmezhető alapítás 70. évfordulóján méltóképpen szerettünk volna megemlékezni és hálás szeretetünket az alapító püspök iránt kifejezni. Ez a gondolat egybefonódott más, nemes törekvésekkel, melyek a főiskola elhunyt rektorainak kívántak méltó és maradandó emléket állítani.

A pandémia okozta közismert nehézségek hátráltatták a megvalósítást, így egy tanévvel később, a mai napon tudjuk megszentelni az aulában elhelyezett gránittáblát és bronzplaketteket.

Az emlékfalon Dudás Miklós püspök már idézett jelmondata áll: Tökéletes népet készíteni az Úrnak. Kőbe véstük ezt a jelmondatot. Kőbe véstük és az intézmény bejáratánál helyeztük el, hogy mindazok, akik belépnek ebbe az épületbe, papnövendékek, hittanár- és kántor szakos hallgatók, tanáraik, elöljáróik, a főiskolai munkatársai nap mint nap szembesüljenek a célkitűzéssel, nap mint nap lássák, hogy a lécet magasra kell tenni.

A püspöki jelmondat alatt ez a szöveg áll:

„Legyen ez a papnevelő intézet magyar földön a görög szertartásnak tűzhelye.”

"1950 szeptemberében ezekkel a szavakkal alapította meg Dr. Dudás Miklós hajdúdorogi püspök, miskolci apostoli kormányzó a görögkatolikus papnevelő intézetet és hittudományi főiskolát Nyíregyházán, a püspökség Bethlen Gábor u. 5. szám alatti épületében.

Az alapítás 70. évfordulóján a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola közössége hálás szívvel emlékezik meg az alapító főpásztorról, aki tettével arra tanította az eljövendő nemzedékeket, hogy a Gondviselő Istenre hagyatkozva a legnehezebb időkben is a Magyar Görögkatolikus Egyház jövőjét építsék. Legyen boldog nyugalma és örök emléke!

A főiskola első tanári kara: dr. Liki Imre János OSBM, dr. Rojkovich István, Orosz Ágoston OSBM, dr. Cselényi István, Zengő Mihály"

A gránittáblára négy bronz dombormű került, melyek Páljános Ervin szobrászművész alkotásai: balról jobbra haladva dr. Dudás Miklós alapító püspök és a főiskola három elhunyt rektora: dr. Liki János, dr. Bacsóka Béla és dr. Pregun István.

Liki János atya bazilita szerzetesként, a máriapócsi kolostorból és a hajdúdorogi rendházból való kiűzetés után került egyházmegyei szolgálatba. Dudás püspök atyával együtt végezte teológiai tanulmányait a rendi főiskolákon, majd pedig Rómában a Gergely Egyetemen. Szerzetesként számos misszióban voltak munkatársak. Az újonnan alapított papnevelő intézet és főiskola első rektoraként papi generációk példaképe lett. Az államhatalommal szemben Dudás püspök atya 1958-ig tudta megvédeni rendtársát. Nyolc év rektori szolgálat után az Állami Egyházügyi Hivatal megvonta működési engedélyét és Nyíregyházáról is távoznia kellett. Életét – mindössze 57 évesen - három évvel később a bazilita atyák menedékhelyén, Bodrogkeresztúron fejezte be.

Utódja a rektori tisztségben dr. Bacsóka Béla atya lett, aki 1914-ben született. Dudás Miklós püspök 1941-ben szentelte pappá. 11 éven át volt nyíradonyi káplán, majd 1952-ben lett a főiskola tanára. Főpásztora 1959-ben bízta meg a rektori feladatok ellátásával. Rektori szolgálata 25 éven át, 1984-ig tartott. 1987-ben hunyt el Nyíregyházán.

Bacsóka Béla atyát dr. Pregun István atya követte, aki 1943-ban született, s 1967-ban lett a Hajdúdorogi Egyházmegye papja. Öt évig Nagykállóban szolgált, majd 1972-től központi szolgálatot látott el püspöki titkárként, prefektusként, teológiai tanárként. 1984-ban megkezdett rektori szolgálata két részletben összesen 15 évig tartott. Először 1984 és 1992 között volt a papnevelő intézet és a főiskola rektora, majd pedig 1999-től a 2006 decemberében bekövetkezett haláláig vezette intézményünket.

A három rektor atya összesen mintegy fél évszázadig látta el szolgálatát. A legsötétebb ötvenes évek, a Kádár-rendszer, majd pedig a rendszerváltoztatás és a kétezres évek más és más kihívást jelentettek. Mindhárman töretlen egyházhűséggel, főpásztoraik megbízható munkatársaiként, a papnevelés ügyének elkötelezett munkásaiként látták el feladataikat. Hálás szeretettel idézzük fel emléküket: legyen boldog nyugalmuk, s örök emlékük.

Az emlékfal megáldásához közeledve szeretettel köszöntöm Bacsóka Béla és Pregun István atyák jelenlévő hozzátartozóit: köszönjük, hogy elfogadták meghívásunkat és jelenlétükkel családiasabbá teszik az eseményt.

Szeretettel köszöntöm az emléktábla ügyének egyik kezdeményezőjét, Pregun István atya régi barátját és fontos ügyekben munkatársát, Platthy Iván nyugalmazott államtitkár urat és kedves feleségét. Szeretettel köszöntöm Gáll Attila urat, a kivitelezést Seres Tamás és Szabó Sándor tervei alapján elvégző Palladian Kft. tulajdonosát. Köszönöm, hogy az ötlettől a gránittábla felszereléséig tartó hosszú úton kitartottak és tudásuk legjavát adták.

Most pedig megkérem Kocsis Fülöp érsek-metropolita atyát, aki maga is tevékenyen vett részt a megvalósításban, hogy áldja meg az emlékfalat.

Szöveg és fotó: SzAGKHF

Nyíregyházi Egyházmegye