Spiritual balm at all times

„Akarsz –e meggyógyulni?” – kérdezte az Üdvözítő a Beteszda fürdőnél fekvő embertől.

 „Mit akarsz, mit tegyek veled?” – kérdezte egy másik alkalommal a vak embert.

Kérdései nem is lehetnének időszerűbbek, hiszen az elmúlt két évre visszatekintve elmondhatjuk, hogy mindnyájan gyógyulni akartunk, vagy ha nem lettünk betegek, akkor azért imádkoztunk, hogy a betegség továbbra is kerüljön el bennünket.

És ahogyan az egészségünk felértékelődött, úgy értékelődött fel szívünkben a ma ünnepelt két szent tisztelete is. Egyre inkább, és egyre kétségbeesettebben kapaszkodtunk mindenbe, ami csak átsegíthet bennünket ezen a nehéz időszakon, és talán észrevettük magunkon, hogy amikor a megoldásokat kerestünk, akkor nem csak maszkok, gyógyszerek, vitaminok maradékait kutattuk fel a gyógyszertárakban, hanem egyre inkább Isten, és az ő szentjei felé fordultunk, látva, hogy az emberi igyekezet és a gyógyulni akarás önmagában kevés.

A járvány most enyhülni látszik, és a sok ima és könyörgés után elérkezik a hála ideje. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert amennyire görcsösen akarunk meggyógyulni és elkerülni a betegséget, annyira késedelmes tud lenni a szívünk és feledékeny az elménk, amikor a „köszönöm”-re kerülne a sor, ahogyan erre a tíz leprás története is szomorú bizonyítékul szolgál, mert gyógyulni, mind szeretett volna, de hálát adni csak az az egy tért vissza.

Legyen a hálát adni visszatérők aránya akár ilyen, akár ennél sokkal rosszabb, ma, a két nagy gyógyító ünnepén tekintsük saját felelősségünknek, hogy az az egy visszatérő mi legyünk!

Kapcsolódó:

Szent Kozma és Damján ingyenes orvosok

Szöveg: Magyar Márton, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye