Immár hatodik alkalommal gyűltek össze az örmény kőkereszt előtt Nyíregyházán, hogy emlékezzenek és imádkozzanak azokért az örmény keresztényekért, akik áldozatul estek a kegyetlen népirtásnak az Oszmán Birodalomban.
Az örmény népirtás 106. évfordulóján dr. Papp Tibor, a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke tartott panachidát (rövid szertartás az elhunytakért), majd beszédét a zsidókhoz írt levél részletét idézve kezdte:
„Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok.” Zsid10,32
Megállásra tanít ez a szentírási részlet. Ünnepelni és emlékezni minden nemzet, közösség sajátja. Ünneplejük azokat, akiknek sokat köszönhetünk; gyásznapjainkon azokról emlékezünk meg, akik életüket áldozták fel.
Azért is emlékezünk, hogy ily elviselhetetlen embertelenség ne fordulhasson elő többé soha. Erre irányítja a figyelmünket a templomkertben álló örmény kőkereszt is, s egyúttal megszemélyesíti mindazt, amit Örményország jelent: anyagában, „testében” a kövek országát, a küzdelmet minden talpalatnyi földért; és „lelkében” „kifejezi az örmények szoros kapcsolatát őseik keresztény hitéhez, a tehetség teremtő erejét, mely a sziklatömböt művészi alkotássá nemesíti” – mondta Tibor atya.
Ma mindenkinek fejet kell hajtani itt, hiszen tartozunk másfélmillió embernek emlékük méltó ébrentartásával, akik egy igazságtalan döntéssorozat miatt haltak meg – elmélkedett tovább.
Nagy kérdések merülnek fel bennünk, amikor ilyen tettekről olvasunk, hallunk: hol volt az emberségük, a szívük a népirtást végrehajtóknak, s a döntéshozóknak, hogyan gondolkodtak az Istenről, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberről és méltóságáról, hogy elpusztítottak ennyi embertársukat – tette fel az atya a kérdéseket.
A kőkereszten lévő kereszt, Krisztus keresztje arra emlékeztet, hogy krisztusiak, keresztények voltak az áldozatok, s a vértanúk sorába álltak be. A vértanúk – akár katolikusok, akár az örmény apostoli egyházhoz tartoznak – egyek, összeköti őket az, akiért az áldozatot hozták: Krisztus.
„Egy vértanú meghal azért, aki már meghalt érte – idézte egy teológus gondolatait a főhelynök. Az első vértanú maga Jézus Krisztus, aki ugyanúgy igazságtalanul szenvedte el a kereszthalált, de tudott imádkozni is csúfolóiért.”
„Azoknak, akik ma itt lehetnek, azt kell megélniük a világban, ami az egyház fontos tanítása: a vértanúk vére az új keresztények magja. Felkiáltójeleknek kell lenniük: ahogy Krisztus mindennek ellenére mindenkit tudott szeretni, mi is igyekezzünk magunkban legyőzni a gyűlöltet, s olyan rendet tenni magunkban, mely méltó a krisztusi mivoltunkhoz” – erősítette a hallgatókat Tibor atya.
Ezek miatt a nagy gonosztettek miatt figyelnünk kell a mi kis bűneinkre, van-e bennünk magja a gonoszságnak, helyén van-e az emberségünk, a szívünk.
„Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.” Jn14,2
Az áldozatok példaszerű tanúságtételében ott van az evangélium ígérete, hogy lakást vesznek az Isten mellett egy örökkévalóságra. Az ő közbenjárásukat kell kérnünk a mi földi zarándoklatunkhoz – zárta beszédét Papp Tibor atya.
Dr. Malhazjan Armen, Nyíregyháza MJV Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte a jelenlévőket, köztük tizenöt fiatal örmény származású néptáncos-énekest, akik Ukrajnából érkeztek az ukrán-örmény diaszpórából, hozzájuk örményül is mondott néhány szót.
Megköszönte a lehetőséget, melyet a Nyíregyháza-örökösföldi Görögkatolikus Egyházközség ad az örmény nemzetiségi önkormányzatnak évről évre: hat évvel ezelőtt, 2015-ben egy Örményországból érkező kőkeresztet állíthattak a templom udvarában, és az április 24-i gyásznap alkalmából minden évben tarthatnak megemlékezést. A további együttműködés mellett a közösség hosszú távú tervei között szerepel egy kis kápolna felépítése (2023 és 2028 között), mely a tervek szerint Szent Hripsime templom kicsinyített mása lesz, annak a 7. században épült templomnak, mely az örökösföldi Szentháromság templom épületét is inspirálta. „Hogy élünk, tartozunk azoknak, akik mártírhalált vállaltak, és nem akartak más hitre térni” – mondta Malhazjan Armen.
A jelenlévők mécsessel, koszorúval, vörös rózsával és főhajtással tisztelegtek az áldozatok előtt.
"Április 24-e a világ minden táján élő örmények számára a gyász és a megemlékezés napja: 1915-ben ezen a napon indult az Oszmán Birodalomban élő örmények legyilkolása. Ez volt a 20. század első etnikai és egyszersmind vallási alapú, szisztematikus népirtása – amelyet még számos követett. A tragikus eseménysorozat másfél millió áldozatot követelt." Forrás: Az örményeket végképp eltörölni
További írás a népirtásról: Örmények. Népirtás - 1915. Török jogfosztottságban
Kapcsolódó:
Az örmény genocídiumra emlékeztek – Megépülhet az ország első örmény kápolnája
Az örmény genocídiumban elhunyt lelkekért imádkoztak Nyíregyházán
Koszorúval emlékeztek az örmény népirtás áldozataira
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |