Retreat for priests wifes

A csütörtök estétől vasárnap délutánig tartó tartalmas program mottóját Miklós atya így fogalmazta meg: „Lépj egyet előre!” Ezt nem tudja megtenni senki úgy, hogy nincs helyes, fejlődő istenképe, így ezzel a témával két elmélkedésében is foglalkozott a lelkigyakorlatvezető. Azután empatikusan, ám nagyon is két lábbal a földön járva sorra vette, mik azok a helyzetek, életterületek, ahol kell és érdemes „lépni egyet”. Beszélt a papnék női mivoltáról, az imaéletről, a házasságról, a Krisztussal alakított és alakítandó kapcsolatról, mindezek örömeivel és nehézségeivel is szembesítve a jelenlévőket.

A lelkigyakorlatozók bekapcsolódtak a kegytemplom liturgikus rendjébe, zengett a templom a gyönyörű éneküktől. Meg a fatemplom is szombat délután az Akathisztosz imádkozásakor. Az első estén Atanáz atyával, második estén Fülöp atyával, harmadik estén Ábel atyával végezték a vecsernyét. A közös imádságok után a főpásztoroktól is hallhattak a papnék egy-egy elmélkedést. Az ezt követő közvetlen, kötetlen beszélgetésért mindenki nagyon hálás volt.

Miklós atya elgondolkodtató, tömény előadásai közé iktattak néhány óra lazítást, amikor sétára, kerékpározásra, irányított játékra volt lehetőség, illetve – bár mindenkinek van saját, személyes élménye Máriapóccsal kapcsolatban – Orosz István kegyhelyigazgató atyával „hivatalos idegenvezetésen” vehettek részt az asszonyok. Ez azért is hasznos, mert gyakran előfordul, hogy egyházközségekkel érkezve éppen a tisztelendő asszony beszél a közösségnek a pócsi Istenszülő-ikonról és az ahhoz köthető megmagyarázhatatlan, csodás eseményekről.

Sokaknak szombat este haza kellett utazni, ezért az együtt töltött idő tanulságait már ekkor összegezték. Akik maradtak, vasárnap a Máriapócsot körülölelő, 16 km-es Boldogságok Útjának végigjárásával zárták a töltekezést.

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye