Egészséges a lelke annak, aki énekel – összefoglaló a liturgikus zenei táborról

Jövőre ugyanitt találkozunk! – így köszöntek el egymástól a liturgikus zenei tábor résztvevői a záróhangversenyt követően, amelyen gyermekek apraja-nagyja megmutathatta mi mindent tanult ebben az egy hétben.

Szabó Johanna első alkalommal vett részt ezen a néhány napon, de már most nagyon várja a jövő évit. A debreceni Szent Efrém Általános iskola 3. osztályos tanulója szerint ennyi tanulás bőven belefér a nyárba.

„Ismerős volt nekem minden dallam már, de kívülről nem tudtam egyiket sem, most viszont az ötödik hang tropárját és kontákját már fogom tudni és alig várom, hogy az itt szerzett új barátaimmal a balatoni családtáborban énekelhessük a szertartásokon. Merthogy sokan megyünk innen, oda is.” – mesélte izgatottan Johanna.

Idén minden eddiginél többen hatvanketten jöttek el Debrecenbe az ország minden pontjából. Ez a magas részvételi arány hűen tükrözi a liturgikusének-verseny népszerűségét. A tábor szakmai vezetője Dr. Bubnó Tamás Liszt-díjas karnagy és énekművész, aki több zenész és pedagógus társával együtt vezeti be a gyermekeket a liturgikus ének-zene világának izgalmas rejtelmeibe. Mindezt sok játékkal, közös és egyéni énektanítással, a gyermekek számára több vidám és hasznos tevékenységgel tarkítva.

„Ez tényleg egy nagyon jó kezdeményezés, kezd kialakulni egy rendje. Vannak visszatérők, ami külön öröm, mert ez bizonyítja a tábor hatékonyságát úgy szakmai, mint emberi oldalról.” – értékelt a szakember és hozzátette, hogy elismerés jár a gyerekeknek a kitartásukért, hiszen nem kis munka ilyen melegben tanulni.

Idén nyolc csoportban sajátíthatták el illetve gyakorolhatták a 8-14 éves diákok az egyházi alapdallamokat a tropárt, kontákat és sztichirakat. Dr. Bubnó Tamás szerint a cél mit sem változott: szerették volna, úgy megtanítani a nebulóknak a liturgikus énekeket, hogy észre se vegyék. „A nagyobbak már olyan szinten vannak, hogy akár kántori szerepet is be tudtak tölteni a tábor napjait lezáró vecsernyéken, ez tetszett a kisebb gyerekeknek is és szívesen betársultak. Húzták egymást a tanulásban és így lehet igazán mélyíteni a görögkatolikus egyház gyökereit.” – hangsúlyozta a karnagy, aki kollégáival a lehető legegyszerűbb formáját választotta a tanításnak: az utánzás módszerét.

„Azért kell szépen énekelni, mert a gyerek azt fogja utánozni. Ez ilyen egyszerű, de meg kell hagyni, hogy könnyű dolgunk volt nekünk, szervezőknek, mert ide kizárólag énekelni szerető gyerekek jöttek el.” – mesélte elégedetten Bubnó Tamás, s megjegyezte: egy-egy ilyen tábor többet ér, mint nyolc énekóra egy héten a tanévben.  Örömmel tapasztalta azt is, hogy visszaköszön milyen nagy hangsúlyt fektetnek az ének-zene oktatásra a görögkatolikus iskolák. Akiknek pedig nincs lehetősége tantermi keretek között megtanulni a dallamokat – például a szórványban élőknek – azoknál az atyák és kántorok ilyen irányú edukációját lehetett észrevenni.

Fülöp metropolita atya idén nem vitt csoportot, így ahogy mondta még felszabadultabban tudott a táborban jelen lenni. Öröm volt számára látni, hogy napról-napra fejlődnek a gyerekek, bontakozik ki énektudásuk. Az alkonyati istentiszteletek megkoronázták a napokat, hiszen ekkor több mint hatvan gyermek énekelte a szertartás énekeit, amire ritkán van példa.

„Az egyházunk sok-sok szép gyümölcse ilyenkor felragyog, feltündöklik, tehát ez mindig is benne volt az egyházunkban, csak amikor a gyermekek tiszta hangján, szemében, viselkedésében jelenik meg ott árnyékvetülés nélkül mutatkozik meg, hogy az milyen szép.”- fogalmazott a főpásztor, aki igazán hálás azért, hogy harmadik alkalommal is sikerült megszervezni ezt a hetet.  

Fülöp metropolita véleménye szerint akik liturgikus énekeken nőnek fel, azok „halmozottan előnyös helyzetűek”, mert egyebek mellett egészségesebben fejlődik lelkük.

„Felsorolni is nehéz olyan sok előnye van annak, ha valaki énekel. Az ének többet ad ki bárki szívéből, mint a beszéd. Persze, amikor szaval valaki, akkor szép gondolatokat fejez ki, de amikor énekel a lelkének rezdülései még inkább kifejeződnek.” – világított rá Fülöp metropolita és azt is elárulta, hogy a gyerekek ősi, többszáz vagy akár másfélezer éves himnuszokat, imádságokat, dallamokat tanulhattak meg. Ezek egészen rejtélyes módon keletkeztek és jutottak el hozzánk, ma már magyarosan jelennek meg, amik olyan értékek, amikhez manapság kevesen jutnak hozzá. Zeneiskolában nem is megtanulható ismeret, ezért is nagyon fontos egy-egy ilyen tematikus hét.

A főpásztor abban bízik, hogy a gyermekek itt megszerzett tudásukat átadják szüleiknek, testvéreiknek s így mennek majd templomba, de nemcsak Szent Liturgiákra, hanem utrenyékre, vecsernyékre is, bekapcsolva ezzel mindenkit a hitéletbe. 

Szöveg: H.Varga Eszter, fotó: Domokos Éva / Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye