Isten egyháza épül és növekszik – a Miskolci Egyházmegye zarándoklatán szentelték pappá Gergely Tamást

A zarándoklatok újjáéledésének tanúja volt most a Kegytemplom; szombaton egy-egy család, kisebb csoport, kora este pedig a fiatal felnőttek gyalogos zarándoklatának érkezésével kezdett gyarapodni a közösség, majd másnap kora reggeltől az egyházmegye majd' minden településéről érkező hívekkel, szervezett csoportokban, parókusaik vezetésével vált teljessé a búcsú.

A papszentelési liturgián mondott homíliában Orosz Atanáz püspök a II. Vatikáni Zsinat mondatát idézte: „az Úr Eucharisztiájának ünneplése által” (…) Isten egyháza épül és növekszik, s a papok koncelebrációja által megnyilvánul közösségük” (U. R. 15). A jelentős létszámban koncelebráló papság újszentelt áldozópappal bővült, a zarándokok igen szép számú jelenlétében.

A homília első részében a felolvasott evangéliumi szakaszhoz (Mt 14,14-22) fűzte tanítását a miskolci püspök, kiemelve annak jelenünkre vonatkozó aktualitását is:

„A gyógyító Jézushoz odamentek tanítványai, és figyelmeztették: Bocsásd el a népet, hadd menjenek vissza a falvaikba, hogy élelmet vegyenek maguknak. A tanítványok nyilván felmérték annak lehetetlenségét, hogy megetessék a körülöttük állókat, Jézus mégsem eszerint intézkedik: Ti adjatok nekik enni! – rendeli el annak ellenére, hogy a tömeg nagyobbnak látszott, mint az eszköztelen tanítványok gazdasági, anyagi képessége. Jézus mégis tudta, hogy így kell tenni. Az apostolok vonakodtak: „Csak öt kenyerünk van, és két halunk” – felelték tehetetlenségük bizonyítására. S hasonlóképpen hivatkozhatnánk mi is eszköztelenségünkre. Ma is sokan szenvednek éhínséget, s az apostolokhoz hasonlóan mi is széttárhatjuk karjainkat, hogy erre nem vagyunk felkészülve. Jézus mégis bízott abban, hogy ezek az apostolok engedelmeskedni fognak neki. Zsidó szokás szerint hálát adott, áldást mondott, megtörte a kenyeret, és lám, abból a kevésből bőséges, mindenkinek jutó ebéd lett. Igen, az Úr kegyelme elég volt ahhoz, hogy az az öt kenyér és két hal mindenkinek jóllakásig szolgáljon. Még maradékot is bőven szedetett össze Jézus. Ez a parancsa, amellyel a kenyérmaradékok összeszedésére biztatott, ma is motivál bennünket egy olyan világban, ahol a maradékkal nem tudunk mit kezdeni, az éhezők száma pedig erősen növekszik. Akár bevalljuk magunknak, akár nem, a Föld nagyon-nagyon sok éhező emberrel van tele, és nem vettük még elég komolyan az Úr parancsát: Ti adjatok nekik enni! 

[...]

„A kenyér, amit megtörünk, nemde Krisztus testében való részesedés?” – kérdezi Szent Pál apostol a korinthusi közösségben élőktől. Igen, a mi Urunk Jézus Krisztus nemcsak ennivalót szaporított ott kint a pusztában, hanem önmagát adta; az élet kenyerét mindnyájunknak eledelül. Ezért gyűltünk itt ma össze Máriapócson, hogy az élet kenyeréből részesülve megújuljunk, igazi élő közösséggé váljunk. Egy test részei, morzsái vagyunk, és ez az egy test Jézus Krisztus testének részeként éppen ebben a liturgiában mutatkozik meg leginkább, amikor a püspök körül összegyűlt papság koncelebrálja a Szent Eucharisztiát, a körülöttük lévő segédlettel együtt. A Vatikáni Zsinatnak a keresztény egységről szóló határozata szerint ilyenkor „Isten egyháza épül és növekszik”, gyarapszik az Úr Eucharisztiájának ünneplése révén. Ma is ezt éljük át: szó szerint gyarapszik az egyház, az egyházi rend gyarapodása révén is. Gergely Tamás diakónust szentelem áldozópappá, hogy az áldozathoz, az itt szemünk láttára megújuló áldozathoz kötődjön egész élete. Ezáltal, a szentelési liturgia által, mi is összeforrunk mindannyian, és az ő papszentelése egyúttal a mi közösséggé válásunknak, a mi egy testté forrásunknak is az alkalmát jelenti.

[...]

Gergely Tamás papi jelmondatául most is, mint diakónussá szentelése előtt is, a 36. zsoltár soraiból választott: „Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait. Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.” Primíciáját szülőfalujában, Rudabányácskán mutatja be július 25-én. Egyházi szolgálatait elsőként Miskolcon, a székesegyházban és az idősek otthonában végzi majd.

A teljes beszámolót elolvashatja ITT.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye