Megénekelni Isten dicsőségét – zsolozsmás tábor Létavértesen

„Dicsérd lelkem az Urat, dicsérem az Urat egész életemben, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak élek.”

Több éve a létavértesi Szent Kristóf Ház ad otthont és finom ellátást a résztvevők számára, amit hálás szívvel köszönünk meg Szimicsku Feri atyának és feleségének.

A test és a lélek együttes odafordulásával egy különösen szép formáját élhettük meg imaéletünknek. Ugyan a test néha megfáradt, de a szüntelen ima megerősített minket.

Az ideérkezők bekapcsolódhatnak egy folytonos imába, ami közvetett módon segít Isten jelenlétébe helyezni bennünket. A folyamatos zsoltárolvasás, imaóra, utrenye, vecsernye, kis esti és éjféli zsolozsma mind magában hordozza görögkatolikusságunk misztikus sajátosságait. Üzenetet hordoznak, amit Isten felénk sugároz, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy nyitottakká váljunk a befogadásra.

Az emberben van egy belső vágy, hogy minél közelebb jusson az Istenhez. A zsoltárok és szertartásaink mély tartalommal vannak megtöltve, és ha ezekre tudatosan odafigyelünk, akkor azt érezhetjük, hogy mindezeket öröm megélni és „kiénekelni” magunkból. Isten és az ember között kialakul egy szoros párbeszéd-kapcsolat.

A meghívott vendégelőadó Dobos András atya volt, akit nagy szeretettel hallgattunk, és igyekeztünk befogadni minden szavát.

Az előadásban hallhattunk arról, hogy milyen kapcsolatban áll egymással a magán ima és a zsolozsma, illetve milyen kapcsolatban áll a Szent Liturgia és a zsolozsma. A magán ima alatt értjük a belső imát a Jézus-imát, a zsolozsma alatt pedig elsősorban a közösen végzett zsolozsmát értjük. Hogyan hangoljuk össze a kettőt? Van-e mindkettőnek létjogosultsága? Elsősorban azt kell megragadni, amire lehetőségem van. A zsolozsmának két pillére van, emlékeztet arra, hogy testben vagyok, és az istentiszteletem testi, mert bevon engem teljesen. Valamint alázatra nevel azáltal is, hogy el kell viselnem mások időnként nem ”tökéletes” imáját, énekét. Másrészt tudatosítja, hogy egy keresztény nem keresztény. A zsolozsma végzése nem csak a papok feladata, hanem minden keresztényé, mivel a misztikus test egy-egy tagja vagyunk. Az egyházatyák tanítása szerint pedig egy keresztény sem rövidítheti meg Krisztus misztikus testét azzal, hogy távol marad a zsolozsma végzésétől vagy az Isteni Liturgiától.

A zsolozsma bevon minket testestől-lelkestől, ráébreszt saját hiányosságainkra, ugyanakkor inspirál, megtart, és helyes mederbe terel.

Ezekben az előadásokban nagyon sok útmutatást kaptunk András atyától többek között arra, hogy istenkapcsolatunkat hogyan tudjuk formálni, mélyíteni és gazdagítani.

Azt gondolom, akik részesei lehettek ennek a tábornak, mindannyian nagy lelki élménnyel gazdagodtak, megtapasztalhatták Isten szeretetének gazdagságát és különös kegyelmi ajándékban részesülhettek. Adja Isten, hogy az ember számára sokszor felfoghatatlan mély titok teljességgel érzékelhetővé váljék bennünk és általunk.

Hálásan köszönjük meg Érsek atyának és András atyának jelenlétüket és buzdító szavaikat.

Isten kegyelme és bőséges áldása kísérje életük minden lépését!

Öröm volt megélni és megénekelni Isten dicsőségét.

Szöveg: Cserésné Deák Judit, fotó:

Nyíregyházi Egyházmegye