Búcsú Demecserben

„…Ó dicső szent Illés … könyörögj érettünk a mi Emberszerető Urunkhoz!”

A konták szavaival ünnepeltük templomunk születésnapját Demecserben. Az ünnepi Szent Liturgiát Szabó Sándor nyugdíjas atya mellett Ignácz András nyírlugosi parókus atyával és Varga Lóránt plébános atyával közösen végeztük.

András atya prédikációjában kiemelte, hogy a hívek mennyi áldozatot hoztak e szép templomért, mely mindig újul, fejlődik. Miért ér össze az ég és a föld? Erre elmondott egy kedves történetet: volt két testvér, akik földművelésből éltek, egyiknek volt családja, a másiknak nem. Egyik évben termés hiányában megijedtek, mi lesz velük, s a magányos testvér arra gondolt, hogy az éj leple alatt elvisz néhány kévét testvérének, akinek nagy családja van. A családos testvér pedig így gondolkodott: szegény testvérem egyedül él, sokfelé kell fizetségként búzát adnia, ezért viszek neki egy zsák kévét éjjel. Éjszaka nagyon meglepődtek, amikor felismerték egymást, s elmondták, hogy miért indultak el éjszaka. egymás nyakába borultak sírva, majd kicserélték zsákjukat.  

Később meghalt mindkét testvér, s a családos halála előtt elmesélte gyermekeinek a történetet. S amikor a falu lakói templomot szerettek volna építeni, szent helyet kerestek, végül oda építették a templomot, ahol a két testvér találkozott, mondván: a legszentebb hely az a hely, ahol a testvér a testvérrel találkozik, ahol megérik bennünk a felismerés, hogy összetartozunk, s egymás testvérei vagyunk. Hát ez a templom legyen az a szent hely, ahol testvér testvérrel találkozik.

Ma is kell egy hely, ahol Isten és ember találkozhat. Az égre emelkedő torony mindig utat mutat. „Emeljük föl szívünket!” Együtt tudunk emelkedni, együtt tudunk az ég felé tekinteni.

A templomban csend van, s mindenki egyirányba néz, az oltár felé. Minden az oltár miatt van a templomban, a hívek is! Legszentebb oltár pedig az utolsó vacsora oltára, asztala volt, ahol Jézus önmagát adta tanítványainak, s általuk mindannyiunknak.

 A templom Isten jelenlétének a helye, ugyanakkor a találkozásaink helye is. A templomban egyenlőek vagyunk: Testvérek. Mindenki egyirányba néz, egyirányba haladunk: Isten Országa felé. Magyar nemzetünknek is ebben van az ereje, hogy egyirányba nézünk, egyirányba haladunk.

A templom az Isten jelenlétének, szeretetének a helye. A liturgiában kapjuk a felszólítást: „Szeressük egymást, hogy egyetértőleg valljuk az Atyát, a Fiút, és a Szentlelket…” Ennek a szeretetnek erejében kell élni életünket. A szív, a lélek az, amely összeköt bennünket.

Az őseink Illés prófétát választották védőszentül.  Illés nagyon fontos alakja mind az Ó-, mind az Újszövetségnek. Illés intette az akkori népet, hogy merre akarnak haladni: előre tekintenek, vagy megmaradnak a bálványimádás mellett.  Isten meghallotta a próféta szavát, a nép nem biztos, hogy megszívlelte, de Isten Illés próféta szavára bezárta az ég csatornáit. Mekkora példakép Illés próféta a ma élő embernek is! Kövessük!

A Liturgia után körmenetet tartottunk, majd a himnuszok és éltetések után közös agapé volt a templom udvarán. Köszönjük a jelenlétet, az együtt imádkozást, a közösség építését, a felajánlásokat! Méltó és szép ünnepe volt ez a vasárnap egyházközségünknek! Legyen minél több megtérő, imádkozó ember az elkövetkezőkben!

Szöveg: Szabó Gábor, fotó: Demecseri Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye