Tegyetek meg mindent, amit csak mond – Máriapócson tartották a III. Országos Cigánypasztorációs Lelkigyakorlatot

A három nap során százhatvan fő cigány és nem cigány testvér gyűlt össze az ország több, mint ötven településéről. Érkeztek vendégek Erdélyből és Kárpátaljáról is. A jelenlévők között római és görögkatolikus lelkipásztorok is voltak, közülük sokan már visszatérő vendégek, többségében cigánypasztorációs közösségek vezetői vagy támogatói. A cigánypasztorációs lelkigyakorlat és a hétköznapokban végzett cigánypasztorációs tevékenység jelentőségét mi sem bizonyítja fényesebben, hogy a három nap alatt hét püspök látogatta meg a rendezvényt.

Székely János szombathelyi és Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspökök a lelkigyakorlat fővédnökeiként fogadták az ide érkező keresztény testvéreiket, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi és dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspökök, Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, valamint Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök a prédikációjukkal, szertartásokon való részvételükkel vagy azok vezetésével tették még ünnepélyesebbé a találkozót.

„Aki eljött, missziós lelkülettel van jelen” – mondta a Boldog Ceferino Intézet szakmai vezetője, Bángi-Magyar Anna, a három főszervező egyike, aki a lelkigyakorlat jelentőségét és üzenetét így fogalmazta meg: „az elsődleges, hogy a cigánypasztoráció szereplői, legyenek akár segítők, vagy segítettek, feltöltődjenek, és újult erővel tudják az otthoni közösségeiket szervezni. Emellett kínálja a közösség megélését egy közegben, ahol nincsenek hatalmas különbségek köztünk: egy asztalnál, egy padban ülnek a templomban az atyák, püspökök és hívek. A hitben való egység megélése a legnagyobb ajándéka ennek a rendezvénynek, mindamellett a közösség tagjai és vezetői barátságos, családias légkörben jobban oda tudnak egymásra figyelni. Hiszek abban, hogy jobban meghalljuk a Szentlelket, és a személyes figyelem segítségével jobban együtt tudunk működni.”

A lelkigyakorlaton a résztvevők – leginkább az éneklésen keresztül – a felszabadult öröm érzését élhetik át a templom falain kívül és belül is. „Itt a megtért és hívő cigány emberek az Evangélium örömét sokkal inkább tükrözik, mint azok, akik számára a hit évtizedek során megszokássá vált” – tette hozzá Bángi-Magyar Anna.

Az első találkozót Szombathelyen szervezték meg, Csuporné Salamon Zsófiának, a Boldog Ceferino Alapítvány kurátorának imában kapott, sugalmazott javaslata nyomán. A Nyíregyházi Egyházmegye már akkor is képviseltette magát cigány testvérekkel és közösségvezetőkkel, maga Oroszné Obbágy Rita, az egyházmegye cigánypasztorációs koordinátora is ott volt, valamint Fülöp érsek is, aki „görög területre” hívta a folytatást kívánó lelkigyakorlatot, mely így tavaly Nagykállóban kapott helyet. Ábel püspök 2020-ban, újabb lehetőséget adva a találkozó folytonosságának, Máriapócsra invitálta a szervezést.

Nem véletlen, hogy a Nyíregyházi Egyházmegye e kezdeményezés mellé áll. Oroszné Obbágy Rita elmondta: „felelősségünk az üggyel foglalkozni. A mi megyénkben sok cigánytestvér él, akiknek jó látni, hogy máshol is vannak jóravaló, vallásos cigányemberek. Tavaly egy cigány származású szeminarista a lelkigyakorlat közös lezárásakor bevallotta: »nem gondoltam volna, hogy ennyi vallásos cigány van Magyarországon«. Megerősítő, közösségi élményt nyújt ez a lelkigyakorlat.”

A Boldog Ceferino Intézet gondozásában idén januárban megjelent egy cigánypasztorációs körképet adó kiadvány „Ti az Egyház szívében vagytok -  Katolikus cigánypasztoráció Magyarországon" címmel, mely azokat a helyszíneket és közösségeket kívánja bemutatni – az ország mintegy száz településén –, ahol már stabil cigánypasztorációs közösségek működnek. A könyv, mely tizenöt szerzetesközösség, a katolikus egyházmegyék és civil szervezetek közös munkája, ezen közösségek elérhetőségeit is tartalmazza, hogy bárki tagjává válhasson egy-egy közösségnek, akármelyik szegletébe is kerül az országnak élete során.

Az immár hagyományosan augusztus második hétvégéjén megrendezett cigánypasztorációs lelkigyakorlat lelki ívét – Székely János püspök atya irányítása alatt – Mária életútjának egyes állomásai alapján építették fel. Szűz Máriának a Bibliában olvasható utolsó szavai váltak a három nap vezérmotívumává a kegyhelyen, a könnyező Szűzanya lábainál: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.” (Jn 2,5) Annak, aki Isten gyermekének érzi magát, fontos megtanulnia az ebben rejlő lelkületet: a csendes visszahúzódást, a rendelkezésre állást, a háttérből való segítést. Mária viselkedése, szavak nélküli jelenléte az imaéletünk felé is felkiáltójel. Szent József szintén szóba került az elmélkedésekben, ő szintén a csendes rendelkezésre állás példája.

A csatka-szentkúti kegyhelyről zarándoklatra induló Áldott Kereszt egyik állomása augusztus 6-án épp Máriapócs volt, így a lelkigyakorlatot elindító szentmisét a kereszt jelenlétében végezte Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, aki prédikációjában Urunk színeváltozásának, az aznapi ünnepnek a lelkigyakorlatra is aktualizálható üzenetét fogalmazta meg.

Ahogyan Jézus elhívta három tanítványát a Tábor hegyére, úgy hívta ide szeretett gyermekeit, hogy találkozzanak vele. „S ha lemegyünk a hegyről, ennek a találkozásnak az élményével járjuk tovább utunkat” – fogalmazott a főpásztor. Ahogyan Mária sokszor forgatta szívében a szavakat, melyeket Jézusról és Jézustól hallott, úgy mi is eljöttünk, hogy forgassuk szívünkben tanítását – kapcsolata Ferenc püspök Máriához is gondolatait. A szentmise végén Fülöp érsek végezte az Úrszínváltozás napján szokásos gyümölcsáldást.

A péntek este Székely János püspök atya Máriáról elmélkedett, az angyali üdvözletről és Máriának Erzsébetnél tett látogatásáról. Őt Krisztus a kereszten függve adta nekünk mint édesanyát, ő az, aki befogadta a Szentlelket, mikor fogant a Szentlélek által, s ő segít az apostoloknak is befogadni a Szentlelket. Ő a pünkösdi asszony. Az ő példáját követve tette fel a kérdéseket János püspök: odaadtam-e már az életemet föltételek nélkül, merek-e benne bízni. Tud-e igent mondani ki-ki a maga élethivatására, hitvestársára? Tudok-e igent mondani akkor is, amikor nehéz? El tudom-e fogadni, hogy olyan legyek, mint az Eucharisztia: megtört kenyér, tudok-e mások igazi hasznára lenni?

Mária méhében Jézust hordozva látogat el Erzsébethez. Ő az új frigyláda. Ha mi is képesek vagyunk hordozni Krisztust, életünk tele lesz hiteles örömmel. Jézus nem ígér kényelmes utat, anyagi biztonságok, egészséget, de a szívünkbe olyan békességet, melyet a világ nem tud adni.

„Mondjunk igent, életre szólóan és föltételek nélkül” – hangzottak záró szavai.

A másnap reggeli elmélkedést Ábel püspök tartotta Jézus születéséről és Simeonnal való találkozásáról. Beszédét annak a Mária-ábrázolásnak a felidézésével kezdte, melyet a könnyező kegyképen is látunk. Az ikonográfiáját tekintve útmutató ikon ez, és valójában egy karácsonyi ikon részlete: Mária a trónon ül, karján tarja a Kisjézust, fogadja a hódolatukat tevő királyokat, de a később a királyokat és a trónust sem ábrázolták már.

Jézus és Mária le tudnak hajolni hozzánk, ők Krisztus születésekor nagyon sok nehézségen mentek keresztül, megértenek bennünket. Mária és maga az öreg Simeon sem panaszkodott. Simeon, aki egy életen át várt a Megváltóval való találkozásra, nem azon sopánkodik, hogy elpazarolta életét, hanem úgy érzi: megérte várni. Mária sem panaszkodott soha. Ő el tudta fogadni, amit és ahogy az Úristen előkészített neki. „A nehézségeken túl mindig megláthatjuk az örömteli pillanatokat, amelyekből erőt tudunk meríteni” – mondta a nyíregyházi megyéspüspök.

A szombat délelőtti szentmisét Székely János püspök atya vezette, a homíliát Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya tartotta, melyben a Mária mellett álló Józsefről, József angyaloktól kapott álmairól elmélkedett, melyek éjjel, sötétségben történnek. Jézus megmenekül az álom segítségével, mikor Heródes leöleti a kicsiny fiúgyermekeket. Az elutasítás Jézus életét végigkísérte – és a keresztényüldözés formájában mai napig kíséri: „induljunk ki ebből a sötétségből. Ne tagadjuk le, hogy a keresztény életet, a krisztuskövetést ilyen sötétség kíséri. Ha a sötétséget észrevesszük magunk körül, akkor észre kell vennünk a fényt is, amely mindig ránk ragyog, pontosan akkor, amikor nekünk arra szükségünk van” – biztatott a hierarcha. Ahhoz, hogy meglássuk, ébernek kell lennünk: néha virrasztanunk kell imádsággal. Figyelnünk kell, hiszen az Isten sokféleképp tud és akar is hozzánk szólni. Mit tudok tenni, hogy meghalljam Isten szavát – tette fel a kérdést a jelenlévők helyett is, hiszen, aki ide érkezett efféle kérdésfelvetésekkel a szívében vállalkozott erre a találkozóra. A választ is mindenki maga találhatja meg, ha önvizsgálatot tart: mikor fogom be a fülem, hogy ne halljam a hívó szót, mikor takarom el a szemem, mert nem akarom meglátni a fényt, mikor zárom el magam az Isten ajándékaitól.

Dr. Balogh Győző rakacai helyettes lelkész Máriának arról az életszakaszáról elmélkedett, amikor megtalálja Jézust a templomban, valamint amikor közbenjár a kánai menyegzőn, Ádám Miklós atya, teológia tanár pedig arról, amikor Mária a kereszt alatt áll.

A lelkigyakorlat utolsó elmélkedése a vasárnapi cigány-magyar nyelven végzett Szent Liturgián hangzott el. Gábor püspök a Szűzanya pünkösdi jelenlétéről beszélt. Máriának Jézus halála és feltámadása után maradnia kellett az apostolok mellett, mert azt a feladatot kapta, hogy a Jézus által alapított egyházat segítse anyai jóságával, szeretetével, közbenjárásával.

És Mária valóban ott van a kezdetektől, akkor is, amikor Isten lelke látható lángok és szélzúgás kíséretében betölti az embereket. Mária egészen tiszta és szeplőtelen, nem kell, hogy gyógyítsa sebeit a Szentlélek. Az, hogy igent mondott az Isten meghívására, tanít minket is, hogyan tudjunk igent mondani, felismerni a saját utunkat, hivatásunkat, hiszen Isten rajunk keresztül is tud cselekedni.

Szervesen illeszkedtek ebbe az elmélkedéssorozatba a kiscsoportos beszélgetések, a folyamatos gyónási alkalmak, az Istenszülő tiszteletére Atanáz püspök által végzett Akathisztosz imádság, a Szentségimádás, a keresztút, a tábortűz és a tanúságtételek.

Családanyaságának hitben megélt próbaételeiről vallott Polyák Péterné Szemerszki Mária tisztelendő asszony; a lelkigyakorlatot lezáró együttlét során pedig csoportonkénti összefoglalók, valamint személyes tanúságtételek is elhangzottak.

Amellett, hogy többen megfogalmazták a hétvége összegzéseként, hogy feltöltődtek, gazdagodtak, letették lelkük terheit, megérintette őket a közös zenélés vagy egy-egy elmélkedés gondolata, volt, aki a többségi társadalom és a cigányság között tátongó szakadék fölött épülő hídként élte meg a rendezvényt, melynek szereplői innentől el vannak köteleződve egymásnak. Így vallott erről valaki: „bár korábban azt figyeltem, milyen a színed, a hétvégén elkezdtem megérezni, hogy ugyanaz néz vissza belőled, ami bennem is ott van.”

Kapcsolódó:

Minden az Eucharisztiából nőtte ki magát – II. Országos Cigánypasztorációs Lelkigyakorlat Nagykállóban

Szentségek – tanítás és tanúságtétel az országos cigánypasztorációs lelkigyakorlaton

Aki elindul a hit útján, annak az egész élete megszépül – II. Országos Cigánypasztorációs Lelkigyakorlat

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye