Bokrétaünnep a Görögkatolikus Múzeumban

A bokrétaünnep a 14. század óta ismert német eredetű hagyomány, mellyel az építtetők, építők és barátaik ünneplik az épület legmagasabb pontjának elkészültét. Az ünnepi beszéd(ek)et követően bokrétafát vagy bokrétacsokrot állítanak az épület legmagasabb pontjára, és Isten áldását kérik az épületre. Az ünnepség mindig lakomával végződött, melyre a munkások is meghívást kaptak.

2020. október 2-án tették le a különleges épület alapkövét. Nemcsak az országban, de Európában, sőt a világon is egyedülálló intézmény építése vette kezdetét, hiszen görögkatolikus egyházművészeti múzeum máshol nem található. Az épületben hittudományi főiskolánk oktatási és tudományos tevékenységének kiszolgálására tanulmányi ház, oktatóhelyiség és vendégház, valamint restaurátorműhely is helyet kap, így szakembereink a kor szakmai elvárásainak megfelelő környezetben tudják liturgikus műkincseinket, tárgyi emlékeinket restaurálni.

A magyar kormány támogatásával épülő épületet Balázs Mihály Kossuth-, Ybl Miklós- és Prima Primissima díjas építész tervezte, aki hittudományi főiskolánk épületének tervét is jegyzi, a két épület így harmonikus egységet alkot majd. A kivitelező a nyíregyházi Palladian Kft., amely a nyíregyházi püspöki palota felújítási és építési munkálatait is végezte 2018-ban.

Az augusztus 31-én tartott ünnepségen részt vett Fülöp metropolita, Ábel püspök, Balázs Mihály tervező, Gáll Attila, a Palladian Kft igazgatója, Seszták István, és Gyurkovics Miklós, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektorhelyettese, Dobos András, a papnevelő intézet rektora, Polgári Bence, a papnevelő intézet prefektusa, Papp Tibor, a Nyíregyházi Egyházmegye helynöke, a főiskola munkatársai és tanárai, valamint az egyházmegyék püspöki hivatalának munkatársai.

Az Ábel püspök vezette imádságot követően Szabó Irén, a múzeum szakmai vezetője köszöntőjében emlékeztetett arra, milyen hihetetlennek tűnt tavaly októberben, hogy a sártengerből majd a maketten látható épület fog emelkedni. „Ahogy szépen lassan, a szemünk előtt emelkedett ki a földből és nőtt egyre magasabbra, az jutott eszembe, milyen nagyszerű térfoglalás ez. A görögkatolikus metropólia kigondolta és megvalósította a múzeumot, „elfoglalta” ezt a területet. Aztán rájöttem, hogy nem is elfoglalás ez, hanem visszaadás. Azért épít az egyház itt múzeumot, hogy visszaadja a görögkatolikus közösségnek múltjukat, annak mélyebb ismeretét, nyitott kulturális teret a város lakóinak és minden Nyíregyházára érkezőnek. A régi hagyományhoz hűen zöld növényt, koszorút helyezünk el az épületen, hogy kifejezzük hálánkat azért, hogy részesei lehetünk Isten teremtő munkájának.”

„Régóta gondolkodom azon, mi is az építészet” – mondta Balázs Mihály, az épület tervezője. „Arra jutottam, hogy az építészet helykeresés. Az ember kikerült a paradicsomból, ahol minden szép és jó volt, és azóta keresi a helyét a természetben. Az építészet ezt a helykeresést szolgálja. Ez az épület is annak példája, hogyan találja meg a helyét egy közösség a városban, a világban. Rohanó világunkban kevés ünnepre marad időnk – bár ez a görögkatolikusoknál örvendetes módon máshogy van –, ezért is örömteli, hogy egy ilyen jeles pillanatban meg tudunk állni, és együtt tudunk ünnepelni.

Örömmel jövök mindig ebbe az épületbe, szellemi felfrissülést jelent számomra. Az az érzésem, olyan építészeti alkotás lesz ez, mely új korszakot nyit a görögkatolikusság életében és az építészetről való gondolkodásunkban is. Remélem, egy érzelmesebb, összetettebb, szerethetőbb építészeti világnak lesz egyik példája – egy olyan korszakban, amikor a sztárépítészet, a nagy gesztusok és a nagyon nagy látványosságok után szembesülünk avval, hogy a kicsi is lehet szép. Mert ez az épület valóban nem túl nagy, de remélem, Önök is meglátják majd, hogy nagyon sok szépséget rejt a belső tereiben.”

Gál Attila, a kivitelező Palladian Kft. igazgatója háláját fejezte ki, hogy cége kapta e megtisztelő, de nagy szakmai kihívást jelentő megbízást. „Hívő görögkatolikusként a Jóisten kegyelmének tekintem, hogy részese lehetek egy olyan épület megvalósításának, ami a görögkatolikusság és Nyíregyháza városának is egyik ikonikus épülete lesz. Bátran kijelenthetem, hogy a szerkezetkész épület minden egyes apró részletébe szívünket-lelkünket beleadtuk. Reméljük, beérik a sok munka gyümölcse, és rengeteg látogatónak és színvonalas kiállításoknak ad majd helyt az épület.”

A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola nevében Seszták István rektorhelyettes köszöntötte az ünneplőket. A múzeum létrejötte mellett azért is várjuk az építkezés befejezését, mert az épület egyben a főiskola tanulmányi házaként és vendégházaként is fog működni, így a teológia tudományában elmélyedők is otthonra lelnek benne. Egy ilyen épületben, melyben az Istenről szóló beszéd fog megvalósulni, soha nem felejthetjük el, hogy, az első századokban a teológia nem értelmi munka volt, hanem Istenhez való emelkedés, közeledés. Ezt jelenti a misztagógia. Ezen a bokrétaünnepen az épület tetejére helyezett bokrétával együtt magunknak is föl kell emelkednünk – ebben a magasságban talán azt is gondolhatjuk, hogy közelebb vagyunk a Jóistenhez. Több évtizedes tanári munkám során megbizonyosodtam, hogy a teológiának soha sem szabad elfelejtenie, hogy az értelem munkálkodása mellett a végeredmény nem lehet más, mint hogy közelebb kerülünk az Istenhez. Emlékeztessen az az ünnep és ez az épület is arra, hogy amikor teológiával foglalkozunk, akkor az Istenhez közeledünk.

A köszöntők után minden fölszólaló egy-egy színes szalagot kötött a koszorúra, melyet aztán emelőkosárban emeltek az épület tetejére, ahol Fülöp metropolita áldotta meg.

Szöveg: Király András/Görögkatolikus Metropólia, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye