PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Bóklászom a kertben…

„Egy kert olyan, mint a fürkésző lélek: mindig találni benne valami gyomlálni valót.  És az én kertemben most sok a gyom. Igyekszem gazolni, de valahogy időről időre túlnő rajtam a feladat.” – Rubóczkiné Kiss Hajnalka gondolatai a kertben.

Bóklászom a kertben. Hajnalban esett, most egyszerre érzem orromban a felázott föld és a zöld élet illatát. Egy kert olyan, mint a fürkésző lélek: mindig találni benne valami gyomlálni valót.  És az én kertemben most sok a gyom. Igyekszem gazolni, de valahogy időről időre túlnő rajtam a feladat. Olykor megkönnyebbülten azt hiszem, már megszabadultam egy-egy makacs tő dudvától, aztán néhány nap múlva újra látom a burjánzást. No, sebaj! Csak a terméketlen föld nem terem semmit: sem gazt, sem haszonnövényt. Az érző lélek mindig is fogékony lesz a gyengeségekre, így hát folyamatosan van munka. Dolgozom lassan, kitartóan. Még ha időnként úgy is tűnik, hiába.

Ahogy a bolond, pettyes gumicsizmám bokáig merül a cuppogó sárba, látom ám, hogy a levenduláim bátortalanul ugyan, de hozzáláttak az augusztusi másodvirágzáshoz. Itt is, ott is egy-egy száron apró, lila bogyókat nyújtogatnak a nap felé. Milyen jó, hogy megszabadítottam őket az elvirított fürtöktől! Kegyes a Jóisten. Gondoskodik arról, hogy amíg még be nem köszöntenek a fagyok, legyen minek örülni. Igaz, nem olyan bőséges a termés, mint nyár elején, de a virágok valahogy mégis erőteljesebbek, dúsabbak így, az őszhöz közeledvén.

Azt hiszem, az életünk is valahogy így folyik, ha hagyjuk, hogy Isten munkálkodjék benne. Időnként meg kell szabadulnunk attól, ami már elvirágzott benne, hogy helyet adjunk valami újnak. És lehet, hogy az az új, nem egészen olyan, mint amit ifjúságunk derekán megéltünk, de mindenképp tartalmas és értékes. Örömre adhat okot.

 Mint ahogy méhek és dongók is hálásan döngicsélik körbe ezeket a kései virágokat is a kertben, és nem bánkódnak egy percet sem a tavaszi virágözön után.

Rubóczkiné Kiss Hajnalka