Nativity of Theotokos - Holy Liturgy in Máriapócs

A szeptember 8-i ünnephez, Szűz Mária születésnapjához legközelebb eső hétvégén, szeptember 4-5-én tartották Máriapócson Kisboldogasszony búcsúját. Szombaton kisvecsernyével és köszöntő gondolatokkal várta és fogadta Orosz István atya a megérkező zarándokokat. A szombat délutáni következő imaalkalom a római katolikus szentmise volt Pásztor Károly atya vezetésével.

A szerény létszám mit sem változtatott az ünneplés lényegén: Istent keresni, az ajándékaiért hálát adni. A görögkatolikus liturgiát dr. Verdes Miklós atya végezte, aki felemlegette a szent pápa 30 évvel ezelőtti felszólítását, melynek alapja a jézusi felszólítás: ne féljetek!

Az előesti szokásos szertartásokat sorra elvégezték az atyák: a Parasztászt a temetőben Szaplonczay Gergely és Trella Tibor, az Akathisztoszt Szaplonczay Gergely, a virrasztást és vecsernyét, mely körmenettel és agapéval zárult, Trella Tibor. A szombat utolsó szertartása az utrenye volt, melyet dr.Dobos András szemináriumi rektor atya végzett.

Vasárnap utrenyét tartott Mosolygó Tamás atya, római katolikus szentmisét Szenes István atya, a katekézist Revák István atya.

A szentségek kiszolgáltatásában és az oltár mellett való szolgálatban sok, mindhárom egyházmegyéből érkező áldozópap állt a hívek rendelkezésére, az órákon keresztül tartó gyóntatás fárasztó szolgálatával. A lelkipásztorok segítői, a papnövendékek is ideszánták ezt a hétvégét.

Az egyházi év első ünnepére kivételesen nem érkeztek főpásztorok, hiszen az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, valamint az Európai Keleti Püspökök Találkozójának rendezvényein vesznek részt.

A búcsú legfényesebb szertartását Szabó Tamás atya, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke végezte, ő volt az ünnepi szónok is.

 „Isten hozott mindenkit itthon, az atyai házban” – köszöntötte a megjelenteket a búcsúi liturgia szónoka. Tamás atya a tékozló fiú történetének felidézésével arról a hazatérésről tanította a híveket, melyet az Istenszülő készített nekünk elő születésnapján: terített asztallal várja azokat, akiket szeret. Az üdvözlő mondat ismétlésével beszédében újabb és újabb gondolatrétegeket hívott elő az „Isten – otthon, édesapa” komplex képében.  

Hiszen „a terített asztal, az oltár mellett újra megtalálhatjuk önmagunkat, életünket, a válaszokat az élet kérdéseire.” Ilyen az atyai ház: a minket körülvevő, egyre kaotikusabbá váló világban, ahol pénz, cím, teljesítmény alapján értékelnek, az atyai házban megtalálhatom identitásom az atya tekintetének tükrében, meglelhetem önmagamban a szeretett gyermeket, akinek Ő engem tart – bontotta ki részletesen a képet.

A születésnapos édesanyának nem hoztunk ajándékot, neki az is ajándék, ha együtt vagyunk nála, hogy megvendégelhet bennünket. Sőt inkább ő ajándékoz meg bennünket: családot, testvért ad itt Máriapócson is, s jól tudja, hogy kérni akarunk tőle: szeretetet, könnycseppeket, imádságot.

Egyetlen ajándéknak örülne – folytatta Tamás atya a gondolatmenetet –, ezt kéri csupán tőlünk, az egyetlent, ami elhangzik szájából az Evangéliumban: „tegyétek, amit Krisztus mond.”  

„A terített asztal mellett az Eucharisztiában megérezzük az otthon ízét, melegét; az Eucharisztiában példát is kapunk: az önmagát feláldozó, önmagát nekünk ajándékozó, szeretetével minket átölelni akaró Isten példáját. Ezzel térünk haza, hogy a kapott ajándékok gazdagságával, a szeretet szabadságával, onnan elindulva, ahol otthonra leltünk, táplálkoztunk, erőt merítettünk, otthont teremtsünk másoknak is.”

Szöveg: P. Tóth Nóra, Orosz Rita, fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely, P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye