Amíg az ember csak hírekben látja, addig talán el sem tudja képzelni mi is az az árvíz.

Nálunk most második este tört ránk. Ami tegnap kijött az reggelre teljesen visszahúzódott (megkapta Szikszó), és ha valaki bejött volna a faluba, el sem hitte volna, hogy mi volt itt tegnap. Ma a falu élte megszokott életét. Harmadika van - a környékbeli atyák tudják, hogy ez nagy "ünnep" ilyenkor jön a családi és közmunkáért járó díj is. Ilyenkor minden van, ha értitek mire gondolok.

Most más is lett... Délután 1 órától esett az eső és este hétkor ismét kilépett a Vadász patakocska a medréből. 15 perc alatt elöntötte a "régi-régi görög sor" elejét, újabb lakóházakat érve el, 23.30 kor tetőzött...

Zsákolás közben arról beszéltek a férfiak, hogy igencsak eltávolodtak egymástól már a mi falusi családjaink is. Az elmúlt néhány év alatt oly sok ellenségeskedést éltek meg, hogy szinte már alig vannak igazi szomszédok és barátok. De most mégis együtt pakolják a zsákokat és próbálják, ha talán nem is a legszakszerűbben de védeni az értékeket. Most a baj hozta újra össze ezt a kis közösséget, talán nem az erdőkivágás, klímaváltozás oka, hanem a Gondviselő terve ez...

Mire reggel olvassátok ezt az emailt már a Szikszóiakért imádkozzatok itt a Csereháton, a mi patakunk vize már oda is ért... és mi itt vadászon várjuk a péntek estét.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum