Kisboldogasszony ünnepe

„A te születésed Istenszülő Szűz, örömet hirdetett az egész világnak,
mert belőled tündöklött föl az igazság napja, Krisztus Istenünk…”
(ünnepi tropár)

Az Istenszülő Szűz Mária a hagyomány szerint Kr. e. 16-17 körül született Jeruzsálemben a Júda törzséből, Dávid királyi nemzetségéből származó Joákimtól és a Lévi törzséhez tartozó Matthán pap és felesége Mária leányától, Annától.

Az ikon a kép nyelvén mindent bemutat, ami az Istenszülő születésével kapcsolatos. A történet legnagyobb része egy stilizált házban játszódik le. A ház fölött kétoldalt látható a szomorkodó házaspár: Joákim és Anna, de külön. Valószínűleg már részesültek az angyal híradásában arról, hogy gyermekük fog születni. Azért fejezik ki a kitárt kézzel való vágyódásukat egymás iránt a távollét után. A ház alsó szintjén találkozik a boldog házaspár. Örömmel ölelik át egymást. Nemsokára vége szakad szégyenüknek. Ezt a jelenetet Szent Anna csodálatos foganásának is nevezik. Az ikon középső részét a gyermekágyat fekvő Anna foglalja el. Két nő látja el mellette a szokásos szeretetszolgálatot. Alatta másik két nő füröszti a gyermek Máriát. Joákim kezét kitárva örömmel nézi mindezt. Mint egy kedves családi jelenet, olyan hangulatot áraszt a szentkép.

“Legszentebb Nagyasszonyunk, a mindenkorszűz Istenszülő Mária születése” – olvashatjuk a Méneában. A melkita kiadású német nyelvű Liturgikonban ezt olvassuk róla: “Ez az ünnep eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna-templom felszentelésének ünnepe volt. A templomot azon a helyen építették, amelyet a hagyomány Szent Joákim és Szent Anna háza helyének tart, ahol az Istenszülő megszületett. Ezt az ünnepet később átvette Bizánc, majd a VII. században Róma.”

Mielőtt az ünnep tulajdonképpeni tárgyalására rátérnénk, Konsztantinov professzor írása alapján szenteljünk egy gondolatot az előzményeknek.

“ Az Ószövetség főleg az üdvösségről szóló isteni ígéretek, és az eljövendő üdvösségre irányuló emberi reménységek ideje volt. De ezzel egy sorban már el volt benne helyezve ezeknek az ígéreteknek kezdete és teljesülése… Az isteni ígéretek ezen utolsó láncszeme, és ezzel együtt üdvösségünk kezdete volt a mi legszentebb és legáldottabb Királynénk, az Istenszülő születése… Sőt azt lehet mondani, hogy a legszentebb Istenszülő születésében benne van az Ószövetség egész értelme, amely nem más volt, mint legtisztább teste elkészítése annak, akitől meg kellett születni az Üdvözítő Krisztusnak. A legszentebb Istenszülő születése az első Istenszülő-ünnep az évben. Ezért annak liturgiájában megtalálhatjuk mindazokat az alapvető vonásokat, amelyek jellemzik az Anyaszentegyház viszonyulását az Isten Anyjához. Amint ismeretes, az igazhitű istentisztelet különös figyelmet szentel az Istenanya magasztalásának, amely nemcsak az Istenszülő-ünnepeken történik meg, hanem az év többi napján is, a napi, heti és évi kör minden istentiszteletében.”

A Jakab ősevangéliumból

Az Istenszülő születéséről, születésének körülményeiről a hiteles evangéliumokban semmiféle híradást nem találunk. A II. században keletkezett (az egyház által hitelesnek el nem ismert) Jakab ősevangélium mond el a mai ünnepről, de általában az Istenszülő életéről is nagyon sok dolgot.

Ebből az evangéliumból tudjuk meg azt, hogy Mária szülei, Joákim és Anna, öregkorukig gyermektelenek voltak. Egy alkalommal Joákim áldozatot akart bemutatni a jeruzsálemi templomban, de a pap visszautasította áldozatát: “ » Nem szabad teneked elsőként felajánlani adományaidat, mert nem támasztottál magvat Izraelben.« Akkor igen elszomorodott Joákim… a pusztába ment” , negyven nap és negyven éjszaka böjtölt, és addig nem akart semmit magához venni, amíg az Úr rá nem tekint.

Otthon felesége, Anna a kertben sétálva egy fán madárfészket látott és sírásra fakadt, hogy minden állatnak van utóda, csak neki nincs gyermeke. Az Úr angyala ekkor megállt előtte és megvigasztalta, hogy gyermeket szül, akiről az egész földkerekségen beszélni fognak. Anna ekkor fogadalmat tett. Megfogadta, hogy akár fia, akár leánya születik, az Úrnak szenteli, hogy egész életére Isten szolgája legyen. Az Úr angyala ugyanekkor Joákimot is meglátogatta a pusztában, és kérte, hogy menjen haza, mert felesége foganni fog méhében. Így is történt. A szent házaspár találkozott. Másnap Joákim felajánlotta a templomnál adományait, és visszatért feleségéhez. Anna hónapjai beteltek és szült. “ Így szólt a bábához: » Mit szültem?« Az így válaszolt: » Leányt.« Lelke igen megörvendezett ezen a napon és pólyába csavarta őt. Majd letöltötte Anna tisztulásának napjait, táplálta gyermekét és a Mária nevet adta neki. Nap-nap után egyre növekedett a kisleány, hat hónapos korában anyja letette a földre, hogy próbáljon meg felállni. Utána már hét széket is körbejárt, és úgy tért vissza anyja ölébe. Akkor Anna magához szorította és ezt mondta: » Ahogyan él az Úr az én Istenem, nem ezen a földön fogsz járkálni, mert felviszlek tégedet az Úr templomába.« Fekhelyét szentté tette, semmiféle közönséges vagy tisztátalan nem mehetett oda, és szeplőtelen zsidó lányokat választott ki, akik társalkodói voltak.”

Szöveg: Lakatos Lászó - Ünnepi könyv

Nyíregyházi Egyházmegye