Egy kis patakocska meghatározója lehet egy település életének. Nemcsak akkor, ha vidáman csörgedezik, s a partján gyerekek futkároznak és kacagnak, hanem akkor is, ha földrajzi-történelmi választóvonallá válik, vagy hömpölygő, veszélyes árrá dagad.

A Ronyva patak nemegyszer változtatta már meg az újhelyiek életét. 90 évvel ezelőtt, a trianoni diktátum azért csonkította meg a várost, mert – hamisan – azt állították, hogy ez a patak hajózható folyó. Emiatt csatolták el a város északi területét, családokat és barátokat szakítottak szét, és elvették a várostól a fejlődés lehetőségét. Ez a kis patak, amelyen a ruca úgy kel át, hogy száraz marad a hasa, az elmúlt hetekben újra a figyelem középpontjába került. Olyan nagy mennyiségű víz hömpölygött az amúgy magas és széles medrében, amilyet még nem láttunk. Sokáig nem akartuk elhinni, hogy kiárad a patak, de az egyik hajnalra elöntötte az utcákat, amelyekben másfél méter magasan állt a víz. Több mint háromszáz embert kellett kimenekíteni, akik tornatermekben, kollégiumokban várták, hogy visszatérhessenek elázott otthonaikba. Soha nem látott pusztítást végzett a víz. Eláztatta a házak alapjait, a padlót, a bútorokat, tönkrementek a háztartási gépek, szétázott egy élet munkája. A víz két nap alatt visszahúzódott, sarat és bűzt hagyva maga után. Családok váltak földönfutóvá egyetlen éjszaka alatt. Egy asszony sírva azt mondogatta: „azt a kis szegénységemet is elvitte a víz”. Az önkormányzat, a családsegítők, a karitatív szervezetek, azonnal megkezdték a segélycsomagok osztását. A tűzoltók napokig szivattyúztak és mentették az embereket. A város lakói adományokat - főként ágyakat, takarókat, ruhákat- gyűjtöttek, amiket eljuttattak a rászorulókhoz. Az újhelyi katolikus és református egyházközségek imádkozásba és gyűjtésbe kezdtek, a vasárnapi perselypénzt is felajánlották az árvízkárosultaknak.

Amikor már azt hittük, hogy múlt időben beszélhetünk a történtekről, újra szakadni kezdett az eső. Megállíthatatlanul esett és esett, és a patak újra megindult. Most már tudva, hogy mire számíthatunk, mindenki elindult a gátakra. Nem számított, kinek mi a foglalkozása, hol dolgozik, hol tanul vagy éppen hol lakik, felvette a gumicsizmát és az esőkabátot, lapátolt, rakta a homokzsákokat. Az otthonaikat féltő emberek is velük tartottak. Két nap, két éjszaka védték a házakat, utcákat, megmaradt vagyonkájukat. Az emberfeletti munka és az imádság megtette a hatását, mert a víz lassan visszahúzódott a medrébe.

Most újra kezdődik a károk felmérése, a helyreállítás, a segítségnyújtás. Minden segítő kézre és szándékra szükség van.

Nagy kár keletkezett a lakóházakban, az önkormányzati intézményekben, garázsokban, pincékben, társasházak közös helyiségeiben. A város egyharmada került víz alá.

Óriási munka lesz, amíg a családok újra tiszta, egészséges otthonokban lakhatnak, amíg a víz alá került intézményeket rendbe rakják, amíg az utak felszáradnak.

Az ÉKÖVIZIG elrendelte a legmagasabb készültséget, mert a Bodrog áradása még napokig tart, a hegyközi Bózsva patak is duzzad, és a felvidéki területeken is folyamatos az esőzés.

Sátoraljaújhelyen legutóbb 1963-ban öntött ki a Ronyva patak, akkor nem okozott ilyen nagy károkat. Reméljük, hogy a 2001-es beregi árvíz utáni gátépítés nálunk is elindul, mert a szélsőséges időjárásnak köszönhetően a patakparti települések nagy része veszélybe kerülhet az országban. A természetet sem lehet a végsőkig kihasználni, mert visszaüt. Lám a kis patakok „összefogtak”, és megmutatták, hogy „a víz az úr”.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum