Posthumous award for work in gypsy pastoral care

Elismerő oklevelet kapott Tóth Andrea, aki a Tuzséri Művészetek Házában segítette a periférián élő, hátrányos helyzetben lévő embertársait és a tuzséri gyermekeket. A díjat édesanyja vette át. Balogh Gusztáv Jackson pedig a kántorjánosi közösséget támogatta munkájával. Az ünnepségen özvegye köszönte meg az elismerést.

Az alábbiakban a két egykori munkatárs méltatását olvashatják.

Tóth Andrea, a tuzséri gyerekek Andi nénije 1979.08.16-án született. Középiskolás éveit leszámítva egész életét Tuzséron töltötte. ahol Istennek, hitének és nem utolsós sorban a szegény sorsú roma gyerekeknek szentelte minden percét.

Édesanyjával, Veronikával a kamiliánus családok segítségével, karitatív tevékenységgel kezdte a segítségnyújtást, majd beiratkozott a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola kántor szakára. Isten adtatehetségét ezen a területen is a cigány gyermekek szolgálatába állította, hiszen hangjával, liturgikus és gitáros énekeivel élményszerűvé tette számukra a liturgián való részvételt. Minden karácsonykor ünnepi műsort szervezett a vállalkozó szellemű gyermekekkel a templomban.

A 2005 óta minden nyáron megszervezésre kerülő Mustármag tábor ötletgazdája és motorja volt. Folyamatosan szaporodó egészségügyi problémái ellenére vállalta, hogy a táborban is aludt a gyermekekkel, éjjel-nappal a rendelkezésükre állt.

A legnagyobb feladatot, örömet, a hivatását jelentette Andreának a tuzséri Művészetek házának elindulása. Imaórák, előadások, szakkörök, foglalkozások szervezésében, előkészítésében találta meg önmagát. Hitével szorosan összekötötte a környezetvédelem, a pályaorientáció, az életvezetési tanácsok témáit. Nemcsak a fiatalok, szüleik is számíthattak mosolygós, őszinte személyiségére, tanácsaira, jelenlétére. Szívesen bízták a cseperedő generációt Andi nénire.  A Művészetek házában működő tanoda munkatársainak csapatát önkéntesként segítette. Bármikor a nebulók mellett állt, ha gondjuk akadt a házi feladattal, vagy, ha bántotta őket valami.

2020 januárjában bekövetkezett halálával nemcsak a családja, munkatársai, hanem az általa annyira szeretett gyermekek szívében is űr tátong.  Andi néni pótolhatatlan.

Görögkatolikus egyházunk, a Nyíregyházi Egyházmegye, a cigánypasztorációban tevékenykedők közössége szegényebb lett valakivel… Valakivel, aki krisztusi módon, nagy szeretettel tudott nézni mindenkire. Mosolygós arca, huncut tekintete, örökös tenniakarása párosult a felelős gondolkodással, Istenbe vetett bizalmával, közösségünk iránti elkötelezettségével.

Balogh Gusztáv, Jackson, ahogyan mindenki ismerte, a kántorjánosi cigány egyházközség egyik igen aktív tagjaként a megnyitása óta – öt éve – a Tudás Házában dolgozott, segítette a tehetségeket, foglalkozott a nehezebben haladókkal. Természetessége, optimizmusa  áthatotta minden munkáját. Elvégezte a Boldog Ceferino Intézet lelkipásztori kisegítőmunkatárs-képzőjét, hogy még inkább hasznára legyen a közösségnek.

„Rendszeresen találkoztunk szakmai programokon, ahol mindig nagyon figyelt, és a jó ötleteket hazavitte magával, és próbálta ő is alkalmazni. Jó keresztényként tele volt a szíve szeretettel. Szerette a Jóistent, az egyházát, és minden embert.” (Kósa Anita)

Sose nézte az óráját… Nyitotta és zárta a közösségi házat, munkaidő után is ott tartotta a gyerekeket, fiatalokat, mert tudta, jó helyen vannak, így vannak jó helyen!

„Mindenki ismerte, szerette. Ha valamire szüksége volt az embereknek, hozzá fordultak. Segítette a Karitász munkáját, kiosztotta a ruhákat, felkereste a rászorulókat. Jackson mozgatórugó volt az egyházban (nem csak pénztáros), a Tudás Házában, a tanodában, az emberek életében, akik itt az egyház és a ház által kapcsolatba kerültek vele…Igyekezett mindenkinek mindent adni, amit tudott a lehetőségekhez mérten. Szeretettel fordult az emberek, gyermekek felé. Sokat nevetett, sokat tevékenykedett. Volt, hogy a munkaidőn kívül is a házban maradt a gyerekekkel, és közös szalonnasütést szervezve, vagy más programmal igyekezett a házban tartani a gyermekeket.” (Kerezsi János atya)

A Tudás Házában működő tanoda mindennapjait is segítette. 

„Szerette a gyerekeket, és tudott velük foglalkozni. Nagyon szerette a munkáját. Két évig dolgoztunk együtt. A gyerekek is nagyon szerették, és szívesen jöttek, bármikor hívta őket valamilyen programra.” (Balogh István)

Balogh Gusztáv 1979. május 23-án született. 2021. április 26-án előre ment, Teremtő Istenünk magához vette őt.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: Varga J. Bernadett/Miskolci Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye