A nyírszőlősi ZOÉ Kulturális Egyesület szervezésében 2010. június 5-én Edelény árvíz sújtotta lakóinak és azoknak, akik megállás nélkül, több napja védekeznek a gátakon, eljutattunk 350 adag gulyáslevest, 40 kg kenyeret 1200 liter ásványvizet 10 kg zsírt, 1 láda hagymát, gyerekjátékokat és a gyereknek édességet.

A segítséget olyan jó szándékú emberek ajánlották föl, akiknek együttérzését és segítő szándékát szeretném mindenkinek például ajánlani.

Péntek reggel hallottam a borzasztó hírt, hogy Edelénynél a harmadik hete tartó megfeszített küzdelem ellenére a Bódva áttörte a gátat, 800 embernek kellett elhagynia otthonát. A víz 15 percen belül árasztotta el a házakat, az embereknek ennyi idejük volt, éjjel két órakor, hogy meneküljenek.

Úgy éreztem, hogy segítenünk kell!

A múlt héten már vittünk ruhákat és 50 pár gumicsizmát, amit két nagyon jó szándékú barátom bocsátott rendelkezésünkre. Az is megrázó volt, amit akkor tapasztaltunk Edelény, Rakaca, Perkupa helyiségekben. Igaz ekkor még nem szakadt át a gát! Az első árvízkor a legnagyobb gond az volt, hogy a víz szennyezetté vált és sok településen akadozott az ivóvízellátás.

A gátszakadás hírére felhívtam barátaimat és mindenki arra bíztatott szervezzük meg a segítséget!

Reggel fél nyolctól délre szereztünk 40 kg húst, 60 kg krumplit, zöldségeket, találtunk egy nagylelkű szakácsot, egy kisteherautót a szállításhoz és annyi pénzt, amennyiért 1200 liter ásványvizet vehettünk. A fodrászom két ágyás újhagymát szedett föl, a Kálmánházi Húsbolt 30 kg húst adott, zöldséges barátaink krumplit, sárgarépát, melyet Dankó László megfőzött finom gulyáslevesnek, a LAN DANKÓ Pékség 35 kg kenyeret, Véghseő Tamás atya műanyag tányérokat hozott.

Edelényben Kócsi Józsi barátunk szervezte meg a fogadást.

Férjemmel és Lilla lányommal szombaton 10 órakor elindultunk. Utunk nagyon hosszúra sikeredett, hiszen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kialakult kataszrófális helyzet miatt nagy kerülőkkel tudtunk eljutni Edelénybe. Szerencset is elöntötte már a víz, Miskolc felé a Sajó áradása miatt nem mehettünk. Az úton volt olyan rész, ahol 30-40 cm-es vízen jutottunk át. Az Edelény előtti falvakban pl. Boldván az út mentén látható, hogy több házat elöntött a víz, az emberek felfújható csónakkal közlekednek az utcában és az út mellett hurcolják a kimentett ágyaikat, értékeiket.

Szállítmányunkat Edelényben az Általános Iskolában felállított központi elosztóhelyre vittük, ahol nagyon vártak már bennünket, mivel a gáton akkor is több százan dolgoztak. Előző nap 1200 embert kellet megetetni, de csak 600 adagot tudtak főzni. Az iskola udvarán a szakolyi, tiszaújvárosi és nyíregyházi tűzoltók parkoltak, az emberek a gátakon dolgoztak. Ott jártunkkor volt egy kritikus szakasz, ahol a védekezés nagyon fontos volt, mivel újabb 500 ember lakóhelyét fenyegette a víz. Megnéztük a Bódvát, olyan gyors a sodrása és olyan hatalmas tömegű a víz, melyet elképzelni is nehéz. A gátszakadás helyén enyhe fodrozódás mutatja, hogy hol a gát.

A várost kettészelte a folyó, az emberek az egyik részből a másikba markolókkal, nagy teherautókkal tudnak átjutni.

A gátszakadás mögött látható a Görögkatolikus Templom és Parókia épülete, mely derékig áll a vízben. Kedves barátnőm édesapja a parókus, értékeiket nem tudták kimenteni, az ikonosztázion képeit sikerült még a templomból kihozni.

Az emberek nagyon fegyelmezetten, csendesen és fáradtan végzik a dolgukat. Van, aki három napja homokzsákokat tölt, minimális pihenőkkel. Az egész lakosság összefogott, a szervezés kiváló.

Azt éreztük, hogy az emberek tudják azt, hogy ebben a helyzetben mi a dolguk, mit tehetnek, kinek mivel lehetnek a segítségére.

Köszönöm a Jó Istennek, hogy ebben a nehéz helyzetben is megmutatja nekünk azt, hogy szeretettel és jóakarattal egymásra találhatunk és segíthetünk egymáson.

Számomra nagyon jó érzés, hogy olyan embereket ismerek, akik első szóra segítettek. Akikkel csak beszéltem azóta, mindenki azt mondta, miért nem szóltál, mi is segítettünk volna. Az idő rövidsége miatt 15-20 embert tudtunk megszólítani és az ő segítségükkel sikerült 300-400 embernek segíteni.

A következő napokban folytatjuk munkánkat és remélem, hogy az a nemeslelkűség, amelyet én megtapasztaltam folytatódik.

Külön köszönöm Hernáczki Ibolya segítségét aki az adományok jó részét szerezte, köszönöm férjemnek és nagylányomnak hogy segíttetek eljutatni az adományt, köszönöm gyermekeimnek Csengének és Marcikának, hogy egy szatyor plüssállatot küldtek a gyerekeknek.

Ómajtényi Edit
elnök, Zoé Kulturális Egyesület
Nyírszőlős