Légy irgalmas! – diakónussá szentelték Szabó Csaba Pétert

Minden Szent Liturgiában imádkozzuk és kérjük életünkre az ekténia (könyörgés) szavait:

„Hogy ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el!”

Mindennap kérjük, de vajon megéljük-e mindezt? Szabó Csaba Péter hipodiakónus a szentelése előtti percekben azt a megbízást kapta püspökétől, hogy vegye komolyan az imádságban elhangzó, isteni mérce szerinti feladatokat, s legyen tökéletes, szent, békességes és vétek nélküli.

A nem könnyű feladathoz gyakorlati útmutatót is adott Szocska Ábel püspök atya, hogyan is tud erre törekedni diakónusi életében – az ekténia minden elemét külön vizsgálta ünnepi homíliájában.  

Tökéletesen szolgálni leginkább úgy lehet, Áthoszi Paisziosz atya bölcsessége alapján, ha a szolgálat és az életünk is szép: szépen beszélünk, eszünk, viselkedünk stb. Törekednünk kell, hogy minél szebben, tisztábban éljük életünket.

Szentül eltölteni az időt azt jelenti, hogy minden napot, amit a Jóisten megélnünk enged, Neki kell szánnunk, s ő majd megszenteli azt. „Kérd az Ő áldását” – intette Csaba atyát.

Magyarázta a békességben töltött időt is: a békesség mint nyugalom értelmezhető itt. „Az egyház imádkozik a békéért, vagyis azért, hogy nyugalommal élhessük a mindennapjainkat”, nyugalommal tekintsünk a minket körülvevő világra, eseményekre. „Akiben nincs nyugalom, békesség, annak a szívében nincs ott Krisztus, akinek a házában nincs nyugalom, békesség, annak a házában nincs ott Krisztus”, s ugyanígy az élet minden területén. A szolgálatot végzőktől várják a rájuk bízottak, hogy megnyugtatást adjanak, hogy aztán békében élhessék életüket.

Amikor békétlen a szívünk, olvashatjuk a 22. zsoltárt is – lelkesítette a jelenlévőket: »A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet.«

„Merjük rábízni magunkat Krisztusra – mondta a főpásztor, hiszen csak az lesz nyugodt és békességes, aki Istenre hagyatkozik, s aki Ráhagyatkozik, azt megsegíti Krisztus. Oly sok hajó elsüllyedt már az élet tengerén, de a bárka, amelyben Jézus ül, nem süllyed el.”

Az utolsó mozzanat az ekténiában: vétek nélküli. Újabb elvárás, melyet emberi számítások szerint nem tudunk megvalósítani. Ez valójában a bűnbánatot és a megbocsátást is magában foglalja. „Hogyan kérheti ezt számon a Jóisten rajtunk?” – tette fel a kérdést Ábel püspök. A válasz az aznap elhangzó evangéliumi szakaszban keresendő, ahol az ellenség szeretetéről hallva így tanítanak minket Krisztus szavai:

»Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas« – ha nem válunk irgalmasokká, nem tudunk megbocsátani, és bocsánatot kérni, mindaz, amire addig törekedtünk, értelmét veszíti.

Ábel püspök a diakónusszentelések ünnepi alkalmain szokásosan nem csak a szentelése előtt álló fiatalemberhez szól. Szentbeszédében Csaba atya mellett megszólította feleségét is, aki e szolgálatban támogatója kell legyen diakónus férjének.

Diakónusi szentelési szertartására Szabó Csaba Pétert egykori papnövendéktársai és nevelői is elkísérték: dr. Martos Levente Balázs, a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora, dr. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. professor ordinarius, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Tanszékének vezetője, a Kánonjogi Posztgraduális Intézet elnöke, az egyetem volt rektora, Depaula Flavio korábbi nunciusi titkár.

Az oltár körül sok-sok meghívott római és görögkatolikus lelkipásztor lehetett tanúja a szentelésnek. Többek között a házigazda, Jaczkó Sándor parókus atya, aki elsőáldoztatója volt ebben a templomban évekkel ezelőtt Csabának.

Az első sorokban azok a fogyatékkal élő gyermekek és családjaik foglaltak helyet, akiket Szabó Csaba atya évről évre segített a Szent Damján-táborban.

A szertartás után Gánicz Tamás diakónus, irodaigazgató olvasta fel a megyéspüspök rendelkezését, mely szerint az újszentelt Szabó Csaba Péter diakónus Balkányban végez a továbbiakban szolgálatot.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye