„Erőt kértem az Úrtól
s Ő nehézségeket adott
melyeken megedződtem.”

A gazdasági és erkölcsi nehézségek miatt szebb, jobb és összetartóbb Magyarországot kértünk, s Te adtál nekünk nehézségeket, hogy szebbé, jobbá és összetartóbbá tegyük hazánkat. Ez a zsoltáridézet jutott az eszembe, miközben kint voltam kispaptársammal Hernádnémetiben a gáton. Láttam a sok megfáradt arcot, de erről a látványról mégis a remény jutott eszembe.

Az emberek összefogtak és együttes erővel küzdöttek városukért. Azokban az esti órákban, nem volt szegény vagy gazdag, nem volt magyar vagy cigány, nem volt enyém vagy tiéd hanem csak miénk volt.

Szintén jó volt hallani a rádióból a különböző felajánlásokat és mindennemű segítséget.Összetartást kértünk, és Te adtál nekünk nehézségeket, amiken keresztül megtanultunk összetartani. Lehet, hogy most ezt olvasva, az jut eszünkbe, hogy aki ezt írta, az szentimentális, vagy hogy „neki könnyű beszélni, mert csak egy órát volt kint és nem neki kellett elköltöznie”. De nem tudtam és nem is tudok másra gondolni, mert láttam, hogy mi magyarok újra össze tudunk fogni, ha kell. Be tudunk állni egy sorba, és együtt tudunk dolgozni. Együtt „gátat” tudunk vetni a felhalmozódott rossznak. Lehet, hogy ez még nem az aranykor, de mindenféleképpen előcsarnoka lehet, ha ebben a nehézségben megtanulunk testvérként a mi magyarhazánkért összefogni.

Annyiszor panaszkodunk, hogy nincs összetartás, hogy lehetne jobb, hogy lehetne szebb, hogy ki ilyen, ki olyan. Hát itt a lehetőség, hogy a magyar nép megint szép legyen, méltó régi hírnevéhez.

„Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott
melyeket megtanultam megoldani.”

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum